Fárasztó. Ha egy szóval kellene jellemezni a Türkmén Desert Race első szakaszát, akkor ez lenne az. Végeláthatatlan, ráadásul nagyon puha, vendégmarasztaló dűnesoron kellett átverekednie magát a mezőnynek bemelegítésként. Már amennyire lehet bemelegítésnek titulálni negyven fokban 247 versenykilométert. Szalay Balázs és Bunkoczi László mindenesetre rettenetesen elfáradt – az autós mezőnyben a 11. helyről várja a folytatást.
De ne szaladjunk ennyire elõre! Nagyon korán, hajnali négykor ébredt a mezőny, hogy a napfelkelte már a prológ rajtjánál érje a versenyzőket. A rajtsorrendről döntő szuperspeciális legnagyobb különlegessége az volt, hogy elindult rajta maga a türkmén basi, vagyis Gurbanguly Berdimuhamedow is. A mezőny nem találkozott vele, hiszen elsőként rajtolt, s csak utána érkezhettek a versenyzők, de ez is azt mutatja, Türkmenisztán elnöke mennyire elkötelezett az autósport, ezen belül is a tereprali iránt. Ha eddig nem érezték volna a versenyzők (de érezték!), akkor a kedd esti tábor közvetve megmutatta, hogy mennyire. A semmi közepén, ahová gyapotföldeken és tevefűvel megtűzdelt sivatagon keresztül vezetett az út száz meg száz kilométeren át, csinos kis tábor állt. Lebetonozott járdával, klimatizált étkező- és tisztálkodósátorral, közvilágítással (!).
A versenyzőknek azonban nemigen volt erejük ebben gyönyörködni, a szakasz ugyanis teljesen kimerítette őket. Egytől egyig látható volt az arcukon a törődöttség, a kezükön az újonnan keletkezett vízhólyagok.
„Rég mentünk ilyen nehéz szakaszon, már százötven kilométernél elkezdtem fáradni, s ez meg is látszott a teljesítményemen – mondta Szalay Balázs, az Opel Crossland X pilótája, aki az autós értékelés 11. helyéről várja a folytatást. – Talán szerepet játszott benne az is, hogy reggel olyan korán indultunk, hogy egy falat sem ment le a torkomon – soha többet nem csinálok ilyet –, de biztosan az is, hogy rettenetesen mély volt a homok, a pálya pedig olyan kanyargós, hogy néhány másodperce sem volt az embernek a pihenésre.” Ráadásul a végére még a pilóta ivóvize is elfogyott, úgyhogy a táborba érve már alig állt a lábán, de némi cukros üdítő és étel elfogyasztása után gyorsan erőre kapott. Az autóval szerencsére minden rendben volt, de a szervizcsapat azért persze nekilátott, hogy mindent aprólékosan ellenőrizzen rajta, hiszen ezek a lankás dűnék, amelyek egyébként a tevefüveket leszámítva úgy néznek ki, mint a tenger hullámai, azért észrevétlenül is tudnak kárt tenni a versenyautókban.
„Alattomos, dűnék voltak ezek, olyanok, mint a koboldok, amelyek egyszer csak váratlanul előugranak a semmiből. Olyan helyeken is ástak emberek, amelyeken a csattogós szárnyú falepkét is áttolja az ember, és mégis… Ami az itinert illeti, nos, az nem mindig egyezett meg az általunk látottakkal, de segített, hogy álltak emberek a pálya szélén és mutatták az irányt” – mondta Bunkoczi László.
A következő nap sem ígérkezik könnyebbnek, hiszen a keddihez hasonló pálya, egy 230 kilométeres mért szakasz vár a mezőnyre, a tábort pedig a Pokol kapujának is nevezett, lángoló Darwaza kráter közelében építették fel a szervezők.
TÜRKMÉN DESERT RACE
1. szakasz, Amul–Ikiuzak Plain (össztáv: 308.1 km, ebből szelektív szakasz: 247.15 km). Autósok: 1. Joan „Nani” Roma, Alex Haro (spanyol, Mini John Cooper) 2:56:48, 2. Hunt, Rosegaar (brit, holland, Peugeot 3008 Maxi) 7:47 p h., 3. Serradori, Lurquin (francia, Belga, MCM Buggy) 15:37 p h., …11. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Crossland X) 40:08 p h. Kamionosok: 1. Dmitrij Szotnyikov, Ruszlan Ahmagyejev, Ilgiz Ahmecianov (orosz, Kamaz) 3:13:47, Margyejev, Szvisztunov, Galiatdinov (orosz, Kamaz) 3:51 p h., 3. Vjazovics, Haranyin, Zsihulin (fehérorosz, MAZ) 4:07 p h.
Forrás: Opel Dakar Team
