Az elmúlt héten lezajlott a téli túzokszámlálás, melynek során a Körös-Maros Nemzeti Park területén összesen 616 túzokot regisztráltak a szakemberek. Ez a hazai állomány több mint 40 százaléka.
A felmérés idején az összes olyan területet bejártuk, amely a túzokok rendszeres, vagy potenciális előfordulási helyének számít. Mivel télen a madarak nagyobb csapatokba verődnek, így a számlálás is könnyebb, mint tavasszal, amikor már szétszóródnak a dürgőhelyek környékén. Megállapítottuk, hogy a legnagyobb Békés megyei populációnak számító dévaványai térségben minden eddiginél több, összesen 593 túzok tartózkodik. Kiderült, hogy nemcsak a megyében, de az országban is ez a legnagyobb állomány. A magyarországi példányok összlétszáma 1431, melynek tehát több mint 40 százaléka Dévaványa térségében található.
A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül a második jelentős állományt magába foglaló Csanádi puszták térségében 23 példányt találtunk. A KMNP harmadik tradicionális túzok élőhelyén, a Kis-Sárréten ezúttal nem sikerült telelő egyedeket találni, mivel ez az állomány jelenleg Nagyszalonta térségében, a Partiumban igyekszik átvészelni a hideg időszakot.
A téli túzokszinkron a környező országokban is ugyanebben az időpontban zajlott. Az adatokból kiderül, hogy a KMNPI területeivel határos Romániában (a Partiumban) 26, míg Szerbiában (Mokrin térségében) 6 túzok tölti a telet.
Az elmúlt hetek havazása 10-15 centiméteres hóleplet borított egész Békés megyére, ezért a túzokok telelésével kapcsolatos feladatok ismét előtérbe kerültek. A már korábban is a repcetáblákra húzódott nagy madarak a hó és a hideg hatására még jobban összeálltak, több helyen 120-150 példányos csapatokat is megfigyeltünk.
Télidőben a túzokok szinte egyetlen felvehető táplálékforrása a zöld levélzettel rendelkező repce, azonban ez jelenleg változó sűrűségben áll rendelkezésre. A repcevetés időszakában ugyanis száraz, meleg időjárás volt, ami nem kedvezett sem a kelésnek, sem pedig a növény későbbi fejlődésének. Sok területen ki sem kelt, de akadnak olyan táblák is, ahol elfogadható növényzet alakult ki (valószínűleg a későbbi vetésnek köszönhetően).
