A Tiszatáj folyóirat szerkesztősége, egyetértésben a lap fenntartásáért felelős kuratóriummal, a Tiszatáj-díjat 2018-ban Marno Jánosnak adományozta. A szerkesztőség 1992 óta, néhány alkalmat kihagyva, évente választ díjazottat a folyóirathoz kapcsolódó szerzők köréből. Az utóbbi évek díjazottjai Kiss Anna, Háy János valamint Petőcz András voltak.
A Tiszatáj oldalain nyilvános pályakezdése, vagyis 1988 óta jelen lévő Marno János a kortárs magyar költészet egyik legfontosabb alkotója. Marno olyan költői műhely létrehozója és fenntartója, mely a változó irodalmi divatoktól érintetlenül mélyül el a vers valódi figyelmét megérdemlő problémákban. Az együtt•járás című első kötetétől magára ismert és konzisztens megszólalása az évek során számos hatástól felfrissülve, mintha egyre ugyanazt, a líra testetlen (vissz)hangjának fel- és elismerését célozná. A nyelvbe ékelt, illetéktelen moralitás állításait elutasító, a tapasztalatot (s vele a test, az álom hallomásait) előtérbe állító Marno-vers természetes módon talált rá a mitológiai gondolkodás sajátos referencializáló eljárásaira. A 2000-es évek köteteiben kibontakozó Nárcisz-napló lírai történéssora valójában a líra megtörténésének új és új momentumait, s ezzel a kortárs magyar vers fontos pillanatait jelenti. Marno versének hangja, a magára eszmélő tudat megszakítatlan monológjaival, jellegzetes 12 sorosaiban vagy hosszabb hipnotikus trip-eken keresztül tartósan fészkeli be magát az olvasói emlékezetbe, együtt-gondolkodást, -érzést, -járást követelve tőle.
Marno János az elmúlt évtizedekben változatos műfajú (költészeti, drámai, értekező prózai) megjelenésekkel gazdagította a Tiszatájat. Kiemelhető és örvendetes tény, hogy a szerző legutóbbi könyvei számos fontos darabjának – így a Szereposzlás című 2018-as kötet címadó versének – közlésével is a Tiszatáj folyóiratot tüntette ki.
