II. Theodosius bizánci császár képmását viselő, 1600 éves, különlegesen ritka aranyérmét találtak Izraelben – jelentette az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) kedden.
Az aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, a Cipóri patak medrénél. Egy olyan tanösvény mellett bukkantak rá, amelyet a közelmúltban alakítottak ki, és amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.
Ez is érdekelheti
Elkötött egy traktort, azzal ment haza Kevermesről KétegyházáraIlyen aranyérmét ritkán találnak, amit az IAA régésze azzal magyaráz, hogy nagy értéke miatt az emberek jobban vigyáztak rájuk. A négy kiránduló tinédzser először földrajz-történelem tanáruknak mutatta meg a 4,5 grammos érmét, aki azonnal érintkezésbe lépett a régészeti hatósággal. Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel.
Theodosius a kereszténység védelmezője volt, aki a birodalom hivatalos vallásaként népszerűsítette ezt a hitet, és egyidejűleg korlátozta a zsidók jogait és kiváltságait. Megtiltotta a zsidóknak a katonai és hivatalos állami szolgálatot – csak adószedők lehettek – és megtiltotta új zsinagógák építését. Ennek nyomán a régészek számos olyan bizánci kori zsinagógát találtak, melyeket többször újjáépítettek és kibővítettek, általában a régi épületek köveinek a felhasználásával, hogy megkerüljék a törvényt.
Egy másik rendelet az addig a Szanhedrin vezetője számára a zsidóktól beszedett adót átirányította a birodalmi kincstárba, és ezzel felszámolta önállóságuk utolsóként megmaradt intézményét. A Szanhedrin utolsó elnöke VI. Gamaliel (400-425) volt. Ennek az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban. Konstantinápolyban verhették 420-423 körül. A bizánci birodalom keleti részén már többször előbukkant, de Izrael földjén először fedezték fel – írja az MTI.