A kunhalmok a Kárpát-medence alföldi területein található mesterségesen létrehozott jellegzetes földhalmok, amelyek többsége még a honfoglalás előtti időkből származik. A Békés megyében található 165 kunhalomból eddig 148-at már ingatlan-nyilvántartásba vettek.

A kunhalom keletkezése különböző korokra tehető, a legkorábbi leletek szerint a lakódombok egy részén már a neolitikumban is éltek. A rézkorban a halmok kihaltak voltak, de a bronzkorban újra benépesedtek. Ebben az időben jelentek meg a temetkezés céljára szolgáló halmok. A későbbiekben a már meglévőket tovább használták az itt letelepedett lovasnomád népek (szkíták, szarmaták). A szerepük idővel megváltozott, és már nem lakóhelyként, temetkezési helyeként, hanem őrhelyként és határjelzésként használták őket.

A modern korban jelentőségük csökkent. A legtöbb kunhalmot a mezőgazdasági termelés birtokba vette, majd azok a rendszeres művelés miatt eltűntek, illetve anyagát elhordták építkezési célokra. A 19. század végétől kezdték felismerni a kunhalmok történelmi és kulturális jelentőségét. Meghatározó fordulatot hozott a természet védelméről szóló törvény hatálybalépése, hiszen ez a jogszabály védelem alatt álló tájképi elemnek nyilvánította a megmaradt kunhalmokat.

A kunhalom kiterjedését a természetvédelmi hatóság határozatban állapítja meg. A terület védetté nyilvánításának tényét fel kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. A feljegyzést, illetve annak törlését a természetvédelmi hatóság hivatalból kezdeményezi – írja a bekesijarasok.hu.