Ha azt mondom mozdony, a legtöbbünknek az a vasúti vontatójármű jut eszébe, amellyel napjainkban a vasútállomásokon találkozhatunk utazásaink során. Ma már kevesek emlékezhetnek azokra a keskeny nyomközű járművekre, amelyek 1958 és 2009 között szolgáltak hazánk téglagyáraiban.
hirdetés
Egy öttagú csapat történetét mutatjuk most be, akik arra vállalkoztak, hogy megmentik ezeket a járműveket, és megpróbálják bemutatható állapotba hozni őket a jelen és az utókor számára.
hirdetés
Az alapító és ötletgazda Józsa István Soma, akinek szülei a vasútnál dolgoztak Békéscsabán. Nyolc éves koráig egy szolgálati lakásban laktak az állomás épületében, így érthető módon már kisfiúként megszerette a vasutat.
hirdetés
Gyerekként modellvasutakkal játszott, de nem érte be ennyivel. Édesapja a nyugdíjas éveiben a volt békéscsabai Bohn téglagyár területén kezdett el dolgozni, ahol a vasútból hátra maradt kocsi vesztegelt a még épen maradt néhány méter sínpáron. Miután ez Soma fülébe jutott, rögtön elkezdte nyaggatni szüleit, hogy vegyék meg neki. Hosszas kérlelés után, végül 10 ezer forintért hozzájutottak a kocsihoz és az 50 méter sínpárhoz, majd a család hétvégi telkén fel is építették a pályát. Ekkor 1998-at írunk, Soma még csak 10 éves volt. Kisgyerekként nagyon élvezte, hogy van egy saját kisvasútja, a gyűjtögetés azonban itt még közel sem ért véget.
Mint ahogy említettük a csapat öt tagot számlál jelenleg, az évek során Soma mellé többen csatlakoztak. 2006-ban Erky-Nagy Dániel, 2010-ben Orvos Pál, 2015-be Szarka Levente, 2018-ban pedig Szőke István.
Ahogy bővült a csapat, úgy bővült a gyűjtemény is, mostanra 12 mozdonyból és 48 kocsiból áll a flotta. A mozdonyok Békésről, Dévaványáról, Orosházáról, Törökszentmiklósról, Mázáról, Tiszafüredről, Makóról származnak. A fiúk az egész országot bejárták a mozdonyokért.
De lássuk, mi is volt a feladatuk ezeknek a gépeknek
A kulinak becézett kismozdonyokat a budapesti Építőanyagipari Gépjavító Vállalat (ÉGV) gyártotta 1958-tól, belső iparvasúttal rendelkező üzemek (pl.: téglagyárak, bányák, erdőgazdaságok) részére. A mozdonyokat egyhengeres, 8 lóerős, eredetileg stabilmotorként üzemelő dízelmotorokkal gyártották. Hajtásrendszere teljesen mechanikus, ami egy irányváltót és egy sebességváltót tartalmaz. A gyári leírások alapján a vontató ereje elég 12 db 3/4 köbméteres csille vontatásához.
A téglagyárakban ezeknek a mozdonyoknak igen sokrétű volt a feladatköre: a kezdetekben az agyagot is ezek szállították csillékben a présházba, de ezt a munkafolyamatot a későbbiekben nagyobb teljesítményű mozdonyok illetve szállítószalagok vették át. A préselt téglákat a szárítószínekbe, a száraz téglát pedig a kemencébe is a kulik vontatta szerelvények továbbították. Volt olyan gyár, ahol a vasútállomási rakodóra is ezek a kismozdonyok vitték ki az égetett téglát, cserepet.
Tervek a 80-as években
Az 1980-as években komoly tervek készültek a békéscsabai bányatavak hasznosítására. Pihenőparkot képzeltek el a területen, aminek része lett volna horgásztó, csónakázó tó, vagy a jaminai termálvíz hasznosításával kialakítandó strand, fürdő, az elmaradhatatlan úttörőtáborral. A téglagyári kisvasút lett volna a park egyik közlekedési eszköze és látványossága, ami a szabadkígyósi kastélyparkig meghosszabbítva komoly vonzerőt jelenthetett volna. A terveket a rendszer sajátosságainak megfelelően Békéscsaba szocialista nagyvállalatainak munka felajánlásaival tervezték megvalósítani három ütemben. A három ütemből végül csak az első, a terület rendezése és fásítása valósult meg. A környéket felparcellázták, sokan a leendő pihenőpark reményében kezdtek hobbikertek, nyaralók kialakításába a környéken.
A tavak egy részét ma horgásztónak használják, a többi látványosság tervét pedig elmosta az idő. A tervek újragondolásával, felfrissítésével ma is komoly turisztikai attrakciót lehetne létrehozni, Jamina pedig egy pihenőparkkal lehetne gazdagabb.
Az egykori Bohn téglagyár két kemencéje közül az egyik a présházzal és néhány további épülettel együtt máig megmaradt. Nincs információnk arról, hogy történeti értéke miatt nem döntöttek a bontás mellett, vagy csak így alakult. Az mindenesetre kétségtelen, hogy az ország legnagyobb ilyen célú épülete. Békéscsaba és az Osztrák-Magyar Monarchia iparának egyik komoly ipartörténeti emléke. A jövőbeli tervek során ezzel is érdemes lenne számolni.
Vissza a csapathoz, ismerjük meg őket!
Józsa István Soma indíttatását már megismerhették az írásunk elején, most a csapat többi tagját mutatjuk be. Erky-Nagy Dániel vasutas családból származik. A szülővárosán, Dombóváron megszűnt kisvasút miatt kezdett el keskenynyomközű vasutakkal foglalkozni. Az Interneten talált rá az AKGV honlapjára és megtetszett neki a kerti vasút, mint valódi keskenynyomközű iparvasúti járművek gyűjtésének és felújításának gondolata. Felvette a kapcsolatot Somával és kiderült, hogy sok tekintetben egyezik a véleményük. Mindketten elkötelezettek az ipari örökségünk emlékeinek megőrzésében, üzemképessé tételében és bemutatásában.
Orvos Pál óvodás kora óta rajongok a vasútért. Kezdetben volt a modellezés, fotózás, majd lett belőle hivatás – meséli. „Minden érdekel, ami vaspályán mozog. 2007-ben ismertem meg Somáékat, akkor döbbentem rá, hogy akár igazi vasutat is birtokolhatnék, nem csak műanyagot. Mivel azonban éppen akkor kezdtem a mozdonyvezetői tanfolyamot, három évig érdemben nem tudtam foglalkozni a dologgal. Soma segítségével 2010-ben vettem az első csillét és pőrekocsikat. Az egyből tudatosult bennem, hogy mindannyiunk számára jobb, ha nem külön-külön szigetüzemeket építünk. Főleg, hogy szerencsére egy városban élünk. Inkább közösen kellene összehozni valamit. Ekkor vetettem fel, hogy mi lenne, ha összedobnánk, amink van és a jövőben közösen gyűjtenénk, építenénk. Akkor indult meg igazán a nagy „ócskavas” gyűjtés, de láthatóan volt értelme” – fogalmazott.
Szarka Levente 2013-ban és 2014-ben részt vett egy vasútmodellező szakkörrel a Kemencei Erdei Múzeumvasút kisvasúti napján, ahol életében először találkozott ezekkel a kismozdonyokkal. „A táborok után az interneten keresgéltem ilyen eladó járműveket, amikor rátaláltam az AKGV-re. A fordulópont 2015-volt, amikor regisztráltam a legnagyobb közösségi oldalra, és kommenteltem az AKGV képeihez. A profilképem akkor egy stabilmotor, a borítóképem meg a mázai téglagyár légi felvétele volt, ami kicsit meglepte Somáékat, azt hitték hogy csak egy kamuprofil vagyok és szórakoznak velük. Egy szeptemberi napon aztán rám írt Dani, és onnantól kezdve nem volt megállás” – meséli Levente, akiről kiderült, hogy a profil mögött egy hatalmas érdeklődéssel bíró srác van, aki azóta is oszlopos tagja a társaságnak.
Szőke Istvánt mindig is érdekelte a vasút, mivel ő is vasutas családból származik. E mellett a mezőgazdasági, és ipari gépek szerelmese. Első találkozásuk után Somával többször is felvette a kapcsolatot, így kapott meghívást az eseményekre, majd lett csapattag.
Tervek a jövőre nézve
A csapat tehát szeretné bemutatható állapotba hozni ezeket a mozdonyokat, csilléket. Mint Soma fogalmazott: a karbantartásuk hatalmas munka. A legtöbb az utolsó pillanatig üzemelt a téglagyárban, ennek köszönhetően borzasztóan leharcolt állapotban vannak. Hozzátette, a mozdonyok restaurálásnál mindig kérdés, hogy milyen állapotot hozzanak vissza. Ha az eredeti állapot visszaállítása mellett döntenek, az rengeteg munkaóra. Ráadásul így a gyárban eltöltött 50 év sem látszódna a gépen. Éppen ezért csak egy mozdony kerül teljes felújításra a terveik szerint.
Elmesélték, hogy az elmúlt években falunapokon, kiállításokon többször is kitelepültek. Békéscsabán is találkozhattunk már velük, de öt éven át a szegvári kendergyár területén is bemutatóztak, ahol pálya ugyan van, de mozdony nincs. Ott augusztus 20-án ők biztosították a vonóerőt mozdonyaikkal. Egy ilyen mozdony másfél tonna, 2 méter hosszú és 950 mm széles, ezért a mozgatásuk sosem egyszerű.
Az öttagú csapat gyűjteményében egyébként kicsit keverednek a nagyvasúti és a téglagyári iparvasutas tárgyak. Így fordulhat elő az, hogy néhány neon állomás név is fellelhető náluk, ezek egy része a mai napig működik.
Elárulták, hogy a beszerzési szakasz nagy részén túl vannak, ennek ellenére, ha valaki régi fényképeket, műszaki rajzokat, alkatrészeket ajánlana fel nekik, szívesen fogadják. Az Alföldi Kerti Gazdasági Vasutak Facebook oldala ide kattintva megtalálható.
A magunk részéről, nagyon drukkolunk, hogy az elképzeléseik megvalósuljanak. A csapat három tagjával tudtunk találkozni, a náluk eltöltött, körülbelül másfél óra felért egy időutazással. Elképesztő lelkesedéssel meséltek a régmúltról és a terveikről. Reméljük, hogy általuk megmenekülhet történelmünk egy darabja az utókor számára.
Íme egy rövid kis videó a látogatásunkról:
Képgaléria:
