A nyár folyamán többször is megfigyeltek halászsasokat a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén. Szeptember első felében két példány tartózkodott a térségben.

hirdetés

A halászsas egy igazi világpolgár, hiszen az Antarktisz kivételével minden kontinensen fészkel. Szinte kizárólag halakkal táplálkozik. Magyarországon tavasszal és ősszel rendszeresen átvonul, ritkán egy-egy átnyaraló példány is előfordul, ilyenkor a halastavak és a nagyobb folyók mentén számíthatunk megjelenésére. Vonulása során a Kis-Sárréten is rendszeresen felbukkan. Általában a Biharugrai- és a Begécsi- halastavakon találkozhatunk vele, de ritkábban a közeli Sebes-Körösön és az Ugrai-rétben is megfigyelhetünk zsákmányra vadászó halászsast.

hirdetés

A tavaszi vonulás során márciusban és áprilisban a leggyakoribb, míg az őszi vonulás során augusztus végétől október elejéig számíthatunk jelenlétére. A Kis-Sárréten általában egyszerre egy-két példányt lehet megfigyelni, de ritkábban három-négy példány is tartózkodik a halastavakon. Az idén szokatlanul korán, már július második felében megjelent két madár, melyek rövid itt tartózkodás után tovább is álltak. Ezt követően augusztus végén figyeltek meg újra vonuló példányokat, maximum három madár volt jelen egyszerre. Jelenleg két halászsas tartózkodik a térségben.

Érdekes, hogy pihenőhelyül (ahol gyakran a zsákmányukat is elfogyasztják), évről-évre ugyanazokat a helyeket használják. Ezek általában a halastavakhoz közeli gémeskutak, oszlopok, illetve száraz fák. A halászsas vadászmódszere rendkívül látványos: rövid ideig szitál a víz felett, majd a zsákmányt megpillantva, torpedóként zuhanva veti rá magát. Karmaival megragadja áldozatát és a levegőbe emelkedik vele. Ilyenkor a közelben lévő sirályok, varjak, más ragadozó madarak próbálják elcsenni megérdemelt jutalmát, éppen ezért igyekszik gyorsan kikerülni látókörükből, majd a tavakon kívüli pihenőhelyek valamelyikére repülve elfogyasztani zsákmányát.

Az Európában élő halászsasok a telet elsősorban Nyugat- és Közép-Afrikában töltik. A gyűrűzési adatok szerint hozzánk elsősorban Svédországból, Finnországból és Oroszország nyugati feléből érkeznek példányok – számolt be a Körös-Maros Nemzeti Park.