Az észak-atlanti szövetség szempontjából Finnország és Svédország csatlakozása egyértelműen növeli a Balti-térség biztonságát, erősíti a NATO hagyományos katonai elrettentő képességét, és a jelenleginél egyértelműbb és markánsabb határokat jelöl ki a NATO és Oroszország között – állapította meg legfrissebb, kedden az MTI-hez is eljuttatott elemzésében a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet (SVKI).
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatóintézete elemzésében hozzátette azt is, hogy Finnország tagsága erősíti a szövetség északkeleti szárnyát, megkönnyíti Észtország, Lettország és Litvánia, továbbá az Északi-sark és a Jeges-tenger térségének védelmét. A kutatók szerint politikai szempontból is stratégiai fontosságú lehet a két ország csatlakozása.
Május 15-én Finnország, majd másnap Svédország jelentette be, hogy csatlakozni kíván az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO). Az SVKI tanulmányában felidézték, hogy a finn és svéd NATO-tagság „az orosz-ukrán háború által kiváltott forradalmi lépésnek tűnik”, a katonai tömbökön kívüli két ország biztonságpolitikájában a döntés azonban nem előzmény nélküli: az 1990-es évekbeli kapcsolatfelvétel után, a 2014-es ukrajnai események hatására mélyítették el az együttműködést a NATO-val.
Azóta Finnország és Svédország erős NATO-partnerré vált: közös hadgyakorlatokat tartanak, megosztják egymással hírszerzési információikat; Svédország és Finnország egyaránt támogatta például a szövetség balkáni és afganisztáni misszióit, s partnerként részt vesz a NATO Reagáló Erők tevékenységében is. Az orosz-ukrán háború és a NATO-tagságról kiújuló vita néhány hét alatt drasztikusan átalakította a finn és a svéd közvélemény attitűdjét a NATO-csatlakozásról. Finnországban idén januárban még csak a lakosság 28 százaléka támogatta a csatlakozást, arányuk egy márciusi felmérés szerint már 73 százalék volt. A svéd közvélemény NATO-val kapcsolatos attitűdje már az 1990-es évek közepétől elkezdett változni, mégis csak idén áprilisban nőtt 50 százalék fölé a csatlakozás támogatóinak aránya – ismertették.
Kitértek arra is, hogy Finnország és Svédország védelmi kiadásai is dinamikusan nőttek az elmúlt években. Finnország már teljesíti a NATO által elvárt 2 százalékos GDP-arányos szintet, a svéd haderő pedig úgy kalkulál, hogy 2028-ra a kiadások elérhetik a GDP 2 százalékát. A várható reakciókról azt írták: Oroszország többször felhívta a két ország figyelmét, „tartózkodjon a NATO-csatlakozástól”. Vlagyimir Putyin orosz elnök súlyos politikai és katonai következményekről beszélt, „ami ellen fel fognak lépni”.
Nem tartanak valószínűnek valódi katonai fellépést, arra számítanak, hogy Moszkva ellenlépésekhez, illetve akár megtorló lépésekhez is folyamodhat. Ezek lehetnek például légtérsértések, a NATO-tagállamok felségvizeire való behatolás, kiber- és hibrid támadások, beleértve a dezinformációs kampányokat és a katonai tevékenységet is a két ország határainál. Továbbá egyfajta energiafegyverként a földgáz- és kőolajcsapok elzárása is szóba jöhet (ahogyan ezt megtették Finnország esetében), illetve nukleáris fegyvereket és hiperszonikus csapásmérő fegyvereket is telepíthetnek a kalinyingrádi körzetbe – fejtették ki. Az SVKI elemzése szerint az orosz válaszlépések valószínűleg attól is függnek majd, hogy a két országba végül települ-e NATO-infrastruktúra, s ha igen, milyen és hová.
MTI
