Hosszú és göröngyös volt az útja a rendőrségig, de nem adta fel. Ma már a hivatás az élete, a kollégáit szinte családtagjaiként szereti. Dudoma Katalin törzsőrmester, a Lőkösházi Határrendészeti Kirendeltség főhatárrendésze arról mesél, hogyan lett egy szerény körülmények között nevelkedő roma kislányból rendőrnő.

hirdetés

Dudoma Katalin szegény családban nőtt fel két testvérével. Édesapja fémcsiszolóként dolgozott, édesanyja pedig háztartásbeli volt.

hirdetés

– Boldogan emlékszem vissza a gyerekkoromra, hiába voltunk szegények, de egy nagyon szerető családban nőttem fel – kezdi. – Apukám gyakran járt gyógynövényt szedni, hogy a kevés keresetét kiegészítse. Testvéreimmel mi is gyakran vele tartottunk, és segítettünk neki. Édesapám mindig mondogatta, hogy nekem egy jobb jövőt szán, mint ami neki jutott. Folyton biztatott, hogy tanuljak ki egy jó szakmát, amivel még sokra vihetem. Nagy álma az volt, hogy a lánya egyszer rendőr legyen. Követtem a kívánságát, és a középiskolát követően 2013-ban a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolába felvételiztem. Amikor sikerült, nagyon boldog lettem, de a testvéreim és a szüleim is büszkék voltak rám. Bár romaként kaptam ösztöndíjat, az utazást és az étkezést nem fedezte. A családom azonban ott volt mellettem, és mindenben támogatott. A bátyám munkát vállalt az iskola mellett, és a keresetét nekem adta, hogy legyen pénzem élelemre és útiköltségre. De nemcsak a testvérem, hanem édesapám is mindenben támogatott. Voltak nagyon nehéz időszakok, amikor nem sikerült egy vizsga, illetve rossz osztályzatot kaptam. Tanítás után visszamentem a kollégiumba, levettem az egyenruhát, és letettem az ágyra. Csak néztem azt a szép ruhát, és arra gondoltam, hogy a testvérem és az édesapám mennyi áldozatot hozott azért, hogy egyszer majd viselhessem. Nem adhatom fel, küzdenem kell tovább! Végül elvégeztem az iskolát. Leírhatatlan volt, ahogy ott álltam az avatóünnepségen, és láttam a boldogságot a szüleim arcán, és a testvérem elsírta magát a büszkeségtől. Tudom, mit jelentett ez édesapámnak, akinek nem volt lehetősége tanulni, de mindent megtett, hogy a lányát kitaníttassa. Alig akartam elhinni, hogy sikerült, megcsináltam.

Katalin próbaidőre a Biharugrai Határrendészeti Kirendeltségre szerelt fel járőrként, 2019-ben pedig a Lőkösházi Határrendészeti Kirendeltségre került. Kezdetben sokat segítették a mentorok. Hamar bele is tanult a szakmába. Az egyik elfogása épp egy pihenőnapján történt.

– Busszal utaztam hazafelé, és a telefonomat nézegettem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a sofőr olyan helyen áll meg, ahol azelőtt nem. Két férfi szállt fel a járatra hátizsákkal. Egyből feltűnt az öltözetük, a kinézetük. Odamentem hozzájuk, és rájuk köszöntem: Jó reggelt!” Rám néztek, de nem válaszoltak. Ekkor már biztos voltam benne, hogy határsértők. Igazoltam magam, és megkérdeztem tőlük angolul, hogy milyen nemzetiségűek. Azt válaszolták, irakiak. Felhívtam az ügyeletet, hogy küldjenek ki járőröket, közben pedig átvizsgáltam a ruhájukat, nincs-e náluk a személyazonosságukat igazoló dokumentum vagy szúró-vágó eszköz. A kiérkező kollégák állították elő őket a rendőrkapitányságra.

Katalinnak mára már az élete részévé vált a hivatása

– Ha megyek a gépkocsival, még ha civilben vagyok is, már megszokásból benézek a dűlőutakra, egy rendezvényen is folyton jár a szemem. Figyelem az embereket, hogyan viselkednek, a mozdulataikat. De ha valaki segítségre szorul, akkor sem késlekedem. Szintén szabadnapos voltam, egy italozóba mentünk a párommal, és a lépcső felől puffanást hallottam. Azonnal odamentem, és egy idősebb férfi feküdt eszméletlenül a földön. Bár többen is látták, senki nem ment oda hozzá. Megnéztem az életfunkcióit, majd stabil oldalfekvésbe tettem. Aztán szóltam a kocsma tulajdonosának, hívja a mentősöket. Amíg kiértek, mellette maradtam. Szeretek az embereken segíteni. Ha meglátok egy idős embert, ahogy cipeli a nehéz szatyrot, átveszem tőle, vagy ha át akar menni az úton, segítek, ehhez nem kell egyenruha. Nagyon szeretem ezt a hivatást, mert jót teszek az emberekkel. Amikor egy intézkedés után azt mondja a parancsnokom, hogy „Szép munka volt, Katalin!”, tudom, hogy itt a helyem.

Katalin büszke arra, hogy mindkét testvére egyenruhás lett. Bátyja jelenleg börtönőrként dolgozik, de amint leérettségizett, szeretne ő is rendőrnek jelentkezni. Öccse pedig határvadászként szolgál.

Dudoma Katalint példamutató munkájáért 2023 augusztusában soron kívül előléptették.

Forrás: Police.hu/Rádi Mónika