2017-ben aranyérmet szerzett csapat küzdelemben az egyetemi karate Európa-bajnokságon a portugáliai Coimbrában, edzőként gyerekeket tanított karatézni, azonban a sport helyett végül a tudományos életet választotta életpályául. Az ELTE földrajz alap-, majd mesterképzése után fejlődési tanulmányokból szerzett mesterdiplomát Svédországban, a Lundi Egyetemen. Jelenleg pedig a svédországi Örebro Egyetem doktorandusza, illetve immár két éve az Alföldi Tudományos Osztály Békéscsabai kutatócsoportjának munkatársa.

Mindannyian boldog és biztonságos világban szeretnénk élni, és egy élhető Földet hagyni az eljövendő nemzedékekre. De az emberi tevékenységgel összefüggő, vagy éppen abból adódó pusztítás, az erőforrások pazarlása és a bolygó kizsákmányolása egyre borúsabb jövőkép elé állít minket. Bár a tudósok még látnak megoldást arra, hogy elkerüljük az emberi civilizáció összeomlását. Azonban ami nem feltétlenül van meg ennek az elkerüléséhez, az a globális akarat, mind a politika, mind az egyén terén. Nem akarjuk észrevenni, hogy ugyanazok a folyamatok okozzák Európa, és benne hazánk szélsőséges időjárási jelenségeit, amelyek tizenhatezer kilométerrel arrébb az Antarktisz jéghegyeit szakítják szét.

Magyarországon egy ember átlagos széndioxid kibocsátása 5,7 tonna, míg Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban 17 tonna. Persze a nyugati ember sem lélegzik többet, de akaratlanul pazarlóbb az életmódja. Hisz a kényelméhez, illetve a megszokott életszínvonalához sokféle termék előállítására van szükség. Míg egy magyar ember átlagos ivóvízfelhasználása 92 liter naponta, addig egy amerikai 300-350 litert használ. Természetesen nem iszik többet, de a nagyobb otthonok takarítása, a háztartási gépek, az autómosás és az úszómedencék használata jelentős vízigénnyel bír. Vajon a civilizációs fejlettség és jólét egyenlő-e a nagyobb környezetterheléssel és környezetszennyezéssel? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keressük a válaszokat Kronstein Bálint geográfus, kritikai földrajzkutatóval.

Bálint a Földet és az embert, illetve e kettő kapcsolatát vizsgálja a földrajztudomány eszközeivel. Kutatási területe Magyarország és Kelet-Európa társadalomföldrajzának változása, illetve a térbeli és társadalmi fejlettségbeli egyenlőtlenséget okozó folyamatok felderítése. Az üvegházhatású gázok okozta klímaváltozás csökkentésével, valamint a karbonsemlegesség elérésével is foglalkozik. Fenntarthatósági szakértőként vett részt a ZeroKarbon projektben.

Készülő doktori disszertációjában az akkumulátor gigagyárak szerepét vizsgálja a fenntartható elekromobilitási átmenetben. A munka célja annak megértése, hogy miért vélekednek sokan úgy, hogy az akkumulátorok (és az akkumulátoros elektromos járművek) megoldást jelentenek a klímaváltozásra. A kutatás arra kíváncsi, hogy milyen társadalmi, gazdasági, politikai vagy kulturális változások történnek és történhetnek a belső égésű motorok elektromos meghajtásúra váltása miatt. Továbbá az elektromobilitásba való átmenet következtében, különösen az akkumulátor gigagyárak, az akkumulátoros megoldások és az akkumulátoros elektromos járművek elterjedése tükrében.

A kutatás külön foglalkozik azzal, hogy ezeket a változásokat hogyan kommunikálják a különböző ágensek. Például nemzeti kormányok, politikai döntéshozók, vállalatok és vállalati képviselők, szakértők, aktivisták, a civil társadalom tagjai és a média. A kutatás további célja annak a megállapítása, hogy az akkumulátorgyártáshoz köthető változások milyen következménnyel járnak a civil társadalom, illetve a terület- és településfejlesztés, így a várostervezés és vidéktervezés számára.

Bálint négy éve él Svédországban, emiatt a békéscsabai kutatóintézeti munkáját főleg távmunkában végzi. Beszámolt a svéd tapasztalatairól, a klímasemlegesség fontosságáról. Arról is beszélgettünk, mi az egyén szerepe ebben, mit tehetünk mi magunk a karbonlábnyomunk csökkentéséért, és a jobb jövő eléréséért.

Beszélgetésünk itt hallgatható meg: