Könyves Kálmán híressé vált mondata, eredetileg latin nyelven úgy szólt, hogy „De strigis vero, quae non sunt, ne ulla quaestio fiat”, amelyet ma közkeletű fordításban úgy ismerünk, hogy Boszorkányokról pedig – amelyek nincsenek –, ne legyen több szó. Akárhogy is, művelt és felvilágosult királyunk véget vetett a boszorkányüldözésnek. Manapság leginkább viccelődni szokás a boszorkány jelzővel, pedig ha eltekintünk ettől a pejoratív értelmezéstől, és belegondolunk, hogy mikkel is vádoltak egyes boszorkányokat annak idején, beláthatjuk, hogy jellemzően ők is egyfajta gyógyítók.

A férfiak jellemzően racionálisabban közelítik meg a világot, míg a nők fogékonyabbak a természetfeletti iránt, ezért sem meglepő, hogy alig találni férfi boszorkányt. A boszorkánysághoz való „megtérést” tekinthetjük úgy, mintha az ember visszatérne a születéskori „tiszta” és „nyitott” állapotába, amikor nem kell megfelelni semmilyen társadalmi elvárásnak. E sorok írója erősen kétkedő, racionális típus, azonban még a legracionálisabb ember is tudja, hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok az életben.

Gondoljunk csak arra az egyszerű esetre, amikor az utcán megyünk, nem nézünk hátra, nem szólnak nekünk, nincs fizikálisan megfogható információnk, de mégis tudjuk, ha valaki hátulról minket néz. Hasonló eset, amikor az erős érzelmi kötésben levő emberek, például ikrek megérzik, ha történik valami a másikkal. Hallottunk már olyat is, hogy valaki megérzi egy hozzátartozójának a halálát, pedig térben távol van tőle, mégis valami szokatlan furcsa érzést érez abban az időben, amikor a számára oly kedves ember eltávozik az élők sorából.

Bizonyára létezik valamilyen természetfeletti, metafizikai világ, amivel egyes emberek jobban kapcsolatban vannak, míg mások tudomást sem szereznek róla. Persze lehet mindez pusztán az elménk terméke is, de ennek a kérdésnek az eldöntése nem e cikk feladata.

De hogyan is kezdődött minden? Interjúalanyunk súlyos betegséggel küzdött, amin az orvosi kezelések láthatóan nem tudtak segíteni. Ekkor felfedezte magában a belső gyógyító energiákat, melyek nagyban segítették a javulást. Racionálisan vizsgálva azt mondhatnánk, hogy a gyógyulásba vetett hitt placebo ereje segítette a szakszerű kezeléseket, de ő másképp magyarázza. Bárhogy is, hatott. És ez az igazán fontos. Míg egyes emberek hajlamosak a mindennapi stressz és fáradtság által negatív hangulatba kerülni, mely a környezetükkel való kommunikációt és kölcsönhatást is megmérgezheti, addig mások sugároznak, és a nehézségek ellenére is igyekeznek pozitívnak lenni a környezetükben élőkkel. Ilyen jót teremtő, vidám teremtés Böbe is. Ő azt mondja boszorkány, én azt mondom életvezetési tanácsadó. A jó hangulatú beszélgetés nem csak boszorkányoknak és hívőknek, hanem szkeptikusoknak is ajánlott.

Beszélgetésünk itt hallgatható meg:

Elérhető Spotifyon is: