Nagy eséllyel vakvarjúval is találkozhatunk a Kis-Sárréten

vakvarjú Fotó: Wenczel Erika

A Körös-Maros Nemzeti Park területén lévő Kis-Sárrétet egyre több kiránduló választja úti céljául. A túrák során nagy eséllyel találkozhatunk bakcsóval is, vagyis népi nevén vakvarjúval.

hirdetés

Ez a név sokak számára megtévesztő, mivel ez a jelző nem a madár látására vonatkozik, hanem röptében adott békaszerű orrhangjára utal, amely „kvakk”-nak hangzik. A népies neve tehát a hangját utánozza.

hirdetés

Ez a gólyaalakúak rendjébe, ezen belül a gémfélék családjába tartozó gázlómadár folyók mentén, tavaknál és mocsarakban költ. Nem csoda tehát, hogy ezen a változatos tájon megtalálja a számítását, így a Biharugrai-halastavak az Ugrai-rét, vagy a mocsárrekonstrukciók környékén is könnyen összetalálkozhatunk vele.

vakvarjú
Fotó: Wenczel Erika

Leggyakrabban hajnalban vagy szürkületkor pillanthatjuk meg, amint pihenőhelyéről kiszáll, mivel alkonyatkor aktív, erre utal tudományos neve is: Nycticorax nycticorax, amely éjszakai hollót jelent, de nem kizárólag éjszaka mozog, így ha szerencsénk van nappal is megcsodálhatjuk ezt az érdekes testalkatú, zömök madarat. Vonuló, afrikai telelőterületeiről március környékén érkezik vissza. Leginkább magányosan, lesben állva vadászik, táplálékát halak, békák, rovarok esetleg kisemlősök alkotják. A gémfélék többségéhez hasonlóan ártéri fákon, nádasban költőtelepeket alkot, ahol más gémfélék is előfordulnak. Fészküket, amelyet évről-évre bővítenek, a hím által összegyűjtött gallyakból és nádból a tojó építi meg, aki három-öt tojást rak. A barna, sárgásbarna alapon fehéren pettyezett fiókák táplálásában mindkét szülő részt vesz – számolt be honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.

hirdetés