A Békés vármegyei képzőművészek közül nonfiguratív alkotásaival tűnik ki Holó Hóbel László. Festészete az absztrakt expresszionistákkal vállal szellemi közösséget, miközben művészetének gyökerei ősiek, régi korok emlékeit idézik. A Három T (Tűr-Támogat-Tilt) kultúrpolitika idejében a rendszer elutasításával találkozó művész a neoavantgárd kiemelkedő tehetségű alkotójává nőtte ki magát.

Műveinek jelképrendszere, szabadsága, vonalvezetése, és őszinte, nyers, tudatalattit felszabadító ereje teszik alkotásait unikálissá. Az 1943-as születésű művész – aki egykor a rendszerváltás politikai és közéleti karikatúráit is elkészítette –, a Munkácsy Mihály Múzeumban még nem szerepelt önálló kiállítással. A Titkok által létező – Holó Hóbel László festészete című kiállítás most ezt a hiányt pótolta, melyet a művész barátja, BMZ, azaz Baji Miklós Zoltán intermediális művész nyitott meg.

hirdetés

A közönséget dr. Bácsmegi Gábor, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója köszöntötte, kiemelve, hogy Munkácsy örökségének ápolása mellett az is feladata a múzeumnak, hogy a megye kortárs művészeinek alkotásait megőrizze. Ebbe a gyűjteménybe került most be Holó Hóbel László az intézmény számára felajánlott képe. Az igazgató elárulta, hogy a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének tervei közt szerepel a múzeum kortárs anyagának felmérése egy kortárs művészeti kiállítás bemutatása céljából, melybe immár Holó Hóbel László művét is beválaszthatják.

„Ritka mint a Holó Hóbel” –  élt egy szójátékkal Baji Miklós Zoltán, majd Kassák Lajost idézve mutatta be a művészt. „Saját magam áldozata vagyok. Megölöm és újjá szülöm önmagam.” – szólt az idézet, amihez az intermediális művész hozzátette, hogy ez így igaz Holó Hóbel Lászlóra is, aki sok mindenen keresztül ment, és sok mindent megtapasztalt, de szerencsére itt alkot Békéscsabán. Kassák egy másik idézetével a képzőművész ars poeticáját jellemezte BMZ. Miszerint „A művész nem szolgálatot teljesít, hanem ajándékot oszt, hogy megszabaduljon fölös vagyonától.”

Ha mindenképp kategorizálni akarnánk a művészt valamelyik XX. századi irányzatba, akkor az a brut art lenne – elemezte Holó Hóbel munkásságát Baji Miklós Zoltán. A brut art lényege, hogy a művész a megörökítendő látomásait és érzelmeit konvencióktól mentes, nyers formában ábrázolja.

„Aki a képen az almát keresi, az nem látja a képet” – idézte fel Vágréti János festőművész mondását BMZ, arra kérve a közönséget, hogy ne keressék az almát, a virágcsendéletet, a lovat, a szép lányt a faroston. Ezután Baji Miklós Zoltán jó tapasztalást kívánt a közönségnek Holó Hóbel László önmagukon jócskán túlmutató képeinek értelmezéséhez, majd Kassák gondolataival zárta beszédét:

„Beléd kapaszkodnék, de nem vagy már sehol.
Egyedül állok itt s a nagy korong
forog, forog.”

„Várok rád de tudom nem jössz vissza soha.
Nehéz föld alatt ágyaztak neked.
Alszol mozdulatlan.
Hiába zümmög a szél.
Hiába fütyülnek a rigók
Hiába csalogat a napfény.”