A Munkácsy Mihály Múzeum Hazafias festészet a négyzeten – Munkácsy Mihály Honfoglalása című kiállítása a mester monumentális méretű olajfestményének, a 13,5 méter hosszúságú és 4,5 méter magasságú Honfoglalásnak a történetét meséli el. A tárlatról és a Munkácsy-gyűjteményről Gyarmati Gabriella művészettörténésszel beszélgettünk.

Vázlat: ez a nem túl izgalmas szó a művészetben is valaminek a „váza” – az értelmező szótár szerint rajz, festmény, szobor v. épület v. más művészeti alkotás lényeges vonásait feltüntető tervezet. Ez alapján feltételezhetjük, hogy egy műalkotás terve nem versenyezhet az elkészült művel. Ám mégis: ha valaki megnézi Munkácsy Mihály Honfoglaláshoz készített vázlatait, akkor garantáltan izgalmas művészeti élményben lesz része. Olyannyira, hogy a kép vázlataira és születésének körülményeire egy egész kiállítás épült fel.

hirdetés

A világ legnagyobb Munkácsy-gyűjteménye címet birtokló Munkácsy Mihály Múzeum a géniuszhoz köthető tárgygyűjteményének rendkívüli gazdagsága miatt nyerte el titulusát. Miután Munkácsy felesége, Cécile Papier 1915-ben elhunyt, végrendeletileg több mint négyszáz Munkácsy ereklyét, köztük egy festményvázlatot hagyott Békéscsaba városára. Ez az önarcképi ihletésű olajvázlat az Ecce homo című festményhez készült, melyen Munkácsy önmagát ábrázolta Krisztus szerepében.

Bár ez a hagyaték csak némi késéssel, a harmincas évek elején érkezett meg Békéscsabára, megalapozta a Munkácsy-gyűjtemény alapját. A folyamatosan gyarapodó kollekció mára 591 tételt számlál. Ezek részben adományozás, részben pedig vásárlás útján kerültek az intézmény tulajdonába. Bár a teljes gyűjtemény nincs egészében kiállítva, a kutatók számára elérhető. Gyarmati Gabriella elmondta, hogy az egyes relikviák akár egymás eredetét is igazolhatják, ahogy történt ez Munkácsy Mihály hajereklyéivel is. Két ilyet vásárolt korábban az intézmény eltérő forrásokból, majd a Reök család fotói között olyan képekre leltek, melyeken szerepeltek az említett hajereklyék. Igazolva ezzel, hogy a tárolók valóban a festőfejedelem haját tartalmazzák.

Az állandó Munkácsy-kiállítás általános képet mutat be a művész pályájáról, illetve kiemelten foglalkozik a mester békéscsabai éveivel, míg a tavaly hagyományteremtő szándékkal indított időszaki Munkácsy-kiállítások meghatározott tematika mentén dolgozzák fel a festőfejedelem művészetének és életének egy-egy szakaszát. Így nyílhatott meg 2023-ban Munkácsy Mihály születésnapján a Munkácsy fürdőzik című tárlat, idén pedig a Hazafias festészet² – Munkácsy Mihály Honfoglalása című kiállítás.

A Honfoglalás című festmény történetét bemutató kiállítás két monumentális különlegességet is bemutatott a csabai közönségnek: a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből érkezett a Honfoglalás feles méretű (negyedakkora) szénvázlata, valamint a mű olajfestékkel készült, szintén feles méretű színvázlata. Mindkettő 1897-ben került a szegedi gyűjteménybe, azonban a szénvázlat azóta egyetlen egyszer sem hagyta el a múzeum falait, az első útja Békéscsabára vezetett 127 év után.

„A hazának nincsen háza” – fogalmazott Vörösmarty az Országháza című versében. A költő arra a problémára utalt, hogy a Magyar Országgyűlésnek egykor nem volt állandó saját épülete, hanem különböző intézményekben ülésezett. Ezt a problémát orvosolta a Steindl Imre műegyetemi építészprofesszor által a Tömő térre tervezett épület. Munkácsy – bár már 26 évesen világhírű művésszé vált –  sokáig szeretett volna állami megrendelést kapni, de az általa remélt nagyszabású megrendelés hosszasan váratott magára. Végül felkérték, hogy fesse meg a honfoglalást az Országház főrendiházi üléstermébe.

A felkérés szerint Árpád nagyfejedelem Kárpát-medencébe érkezését kellett Munkácsynak ábrázolnia, amint összetalálkozik az itt élőkkel. A mester hiába volt ünnepelt világsztár, nagyon komolyan vette a feladatot, és 1891-ben két egymást követő gyűjtőútra indult Magyarországon, ahol arcokat, karaktereket keresett a készülő festményhez. A gyűjtőúton készült fotótanulmányok látványos formában, digitalizálva és felnagyítva láthatóak a kiállításon.

A fotókat rajzvázlatok, azokat pedig festményvázlatok követték az előkészítés fázisában. Gyarmati Gabriella kiemelte, hogy a nagy méretű szénvázlaton lendületes mozdulatok és örömteli alkotás jelei mutatkoznak. Miközben rendkívül gyors javításokat végzett rajta a mester. A kész festményen és az azt megelőző festményvázlaton számos eltérés mutatkozik a megfestett alakokban, melyeket szintén végigkövethetünk a kiállításon.

Érdekesség, hogy Munkácsy mindenképpen szerette volna szerepeltetni jó barátját, Jókai Mórt a Honfoglaláson, emiatt egy kész férfiportrét átalakított Jókai arcvonásaival felruházva. A megformált figura azonban nem illett a honfoglaló magyarok szigorú arcvonásasihoz, mivel Jókainak szelíd vonásai voltak. Ezért aztán Munkácsy ismét módosításokat hajtott végre, így a kész alak már kevésbé hasonlított a „nagy magyar mesemondóra”. A festményen feltűnik Türr István, illetve Szeged akkori legszebb lánya, Szeles Olga is, de Munkácsy magát is elrejtette a képen.

Munkácsy átépíttette műtermét a Honfoglalás vásznához, hogy a monumentális festményt emelővel a padlóba lehessen süllyeszteni, így kényelmesen, létra nélkül dolgozhatott rajta. Az elkészült művet bemutatták a párizsi Salonban, azonban megdöbbentő módon a kép megbukott. A festményt visszaszállították a műterembe, és 1893 végén Munkácsy a kép teljes felületét átdolgozta: felélénkítette és intenzívebbé tette a színeit.

A megújított művet végül Georges Petit galériájában mutatták be Párizsban. A bemutatón nem akart kisütni a nap, ezért Munkácsy kiverette a galéria tetőablakait, majd mikor már elegendő fény érte, kezdődhetett a vernisszázs. A mű ezúttal hangos sikert aratott. Ezt követően becsomagolták a képet és egy háromhetes út során Budapestre szállították. Amikor Budapesten kinyitották a csomagot, jött a fekete leves: a csomagolópapír beleragadt a képbe, amit Munkácsynak azonnal restaurálnia kellett. A festmény a budapesti ünnepélyes átvételen is hatalmas sikert aratott mind a közönség, mind a kritikusok körében.

Egy darabig úgy tűnt, hogy a megrendelő is elégedett, később azonban egyre erősebb hangokat lehetett hallani arról, hogy talán mégsem felel meg a festmény az Országháznak. Munkácsy nem akarta elhinni, hogy ez megtörténhet. Végül Steindl Imre drasztikusan megemelte a főrendiházi ülésterem pulpitusát, mintha ezzel akarta volna bebiztosítani, hogy Munkácsy műve semmiképp se kerülhessen oda. Steindl úgy vélte, hogy az Országház neogótikus megjelenésébe nem illik a Honfoglalás, mivel „túlságosan színes”. Végül a festmény a Szépművészeti Múzeumba került, ahol Ferenc József császár is láthatta az intézmény megnyitásakor a bejáratnál.

Az 1920-as években valaki megpillantotta a Honfoglalást a Szépművészeti Múzeum pincéjében, erősen penészes és károsodott állapotban. Ez nagy sajtóvisszhangot keltett, majd a festményt restaurálták, és 1929-ben – az akkori házelnök ötlete alapján – az Országházba szállították. A Honfoglalás ekkor került abba a terembe, melyet azóta is Munkácsy-teremnek hívnak. Ahogy Gyarmati Gabriella fogalmazott, az új legfontosabb terem lakója lett a műalkotás. Hiszen a Munkácsy-teremben olyan fontos események zajlanak, amiket a híradásokban láthatunk nap mint nap. Így a Honfoglalás lett a televízióban leggyakrabban látható magyar műalkotás, Munkácsynak pedig a magyar történelem szolgáltatott posztumusz elégtételt azzal, hogy a főrendiházi ülésterem az egykamarássá váló parlamentben elveszítette funkcióját.

A Hazafias festészet² – Munkácsy Mihály Honfoglalása című kiállítás megtekinthető a Munkácsy Mihály Múzeum Jankay termében 2024. október 27-ig.