A Körös-Maros Nemzeti Park vizes élőhelyein a téli időszakban is sokszínű madárvilággal találkozhatunk. Vadludak, récék, kócsagok, gémek táplálkoznak és éjszakáznak a halastavakon, pusztai vízállásokon, vizes élőhely-rekonstrukciókon.
A Körös-Maros Nemzeti Park igazgatósága a Kis-Sárréten számos vizes élőhelyet kezel. Ennek kiemelkedő jelentősége van, mert a korábbi lecsapolások és folyószabályozások megsemmisítették a természetes vizes élőhelyek nagy részét. Ezek a területek a Biharugrai-halastavakkal együtt táplálkozó-, búvó- és pihenőhelyet biztosítanak számos ritka és veszélyeztetett, vonuló vagy fészkelő vízimadár számára. December elején legnagyobb tömegben vadludakkal – mintegy 10 000 példány – találkozhattunk. A récék körülbelül 9000-es példányszámú csapatait leginkább tőkés récék, valamint csörgő és kanalas récék alkotják, de kendermagos, barát- vagy kerceréce is táplálkozik a tavakon, mocsarakon, illetve a környező földeken. A vadlúd és récecsapatok mellett, biztosan láthatunk nagy kócsagokat, szürke gémeket, kis kárókatonákat és bütykös hattyúkat is a rekonstrukciókon.
A kardoskúti Fehér-tóban november vége óta ismét van vízborítás. Vadludakból december első felében többnyire csak átvonuló csapatokat láthattunk. Nagy lilikekből november közepén volt a legtöbb (360 példány), nyári ludakból pedig csak néhány tucatnyi egyedből álló, átrepülő csapat volt megfigyelhető. December első felében is csak kisebb nagy lilik csapatok legelésztek a Fehér-tó és a Lófogó-ér partján. Ami a récéket illeti, tőkés récékből 170, csörgő récéből 275, fütyülő récéből 24 példányt számoltak, s elvegyült közöttük egy magányos nyílfarkú réce is. A darvak száma december elején 6650 volt.
A nemzeti park Csanádi-puszták részterületén, idén tél elejére még nem tudott jelentős víz összegyűlni, így itt nem találtak megfelelő pihenő– és éjszakázóhelyet a nálunk telelő vízimadarak. A Maros azonban, mint állandó, jelentős vízfelület most is rendelkezésükre áll. Ahogy az rendszerint előfordul, az ősz folyamán egyre népesebb réce csapatok kezdtek gyülekezni a folyón. Eleinte csak tőkés récék, majd egyre színesebb társaság. Decemberre már több ezer récét figyeltek meg a Nagylak-Magyarcsanád folyószakaszon. A tőkések mellett, fütyülő, barát- és kanalas récék is voltak köztük. Érdekesség, hogy az egyébként a pusztai vadvizeken jellemző vadludak, a nagy lilikek is lehúzódtak a Maros-mentére, a folyót kísérő bányatavakon rendszeresen megfigyelhető volt egy 50-es csapat. Ha komolyabb fagyok érkeznek, és a környező állóvizeket jég borítja, akkor várható, hogy még több, nyílt vizet igénylő madár érkezik a Marosra. Ilyen körülmények között van esély itt megfigyelni a messzi északról télen hozzánk érkező, víz alatti halászatban jeleskedő madárritkaságokat: a nagy, kis, és örvös bukókat.
A Kígyósi-puszta még december közepén sem funkcionál vizes élőhelyként, ugyanis csak a szikeken van néhány tocsogó. A talaj felső rétege sáros ugyan, de az altalajban vízhiány van. A csatornák is szinte teljesen szárazak. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy vízimadarak is csak minimális számban mozognak a területen. A vonuló nagy lilikek és nyári ludak kisebb csapatai alkalmi jelleggel leszállnak táplálkozni a jól sarjadó gyepekre, de hosszasan nem időznek. A récék közül kizárólag csak néhány tucat tőkés réce mozog a pusztában, gyommagokat keresnek.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákra a szokásosnál később és kisebb számban érkeztek az északi vadlúdfajok. Napról-napra változik a számuk, december közepén 1000-1500 között mozgott, a nagy lilikek vannak többségben, de nyári ludak is képviseltetik magukat. A közelmúltban több mint 700 kanalas récét számoltak. Érdekes, hogy a térségre nem jellemző kendermagos récékből is 150 példányt láttak a Kenderesszigeti-halastavakon. A Hortobágy-Berettyó sekélyebb kiöntésein több száz csörgő réce és tőkés réce gyűlt össze – számolt be honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.
