A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tó többszörösen is rászolgál az elnevezésére. Ez a sekély víztér a szikes tavakon belül is az úgynevezett fehér vízű szikes tavak közé tartozik.

A szó ökológiai értelmében az ilyen víztestek nem is igazán tavak, hanem nagyon ritka és értékes vizes élőhelyeknek tekinthetők. Rendszerint az őszi-téli csapadék érkezésével alakul ki a vízborítás a Fehér-tó medrében. A tó vízellátását lényegében csak a csapadékvíz alakítja, mely rendszerint az őszi-téli időszakban tölti fel a lefolyástalan medret. Teljes vízborítás esetén mintegy 100 hektáros vízfelület alakul ki, melyhez nagyon alacsony, legfeljebb félméteres vízmélység társul. Ezt a nyílt vízfelszínt szinte állandóan mozgásban tartják a legkisebb szelek is, melyeknek semmi nem állja útját a környező pusztában. A fehérvizű tavak vize erősen lúgos kémhatású és lebegő agyagkolloidoktól zavaros. Az utóbbitól a színük opálos, szürkésfehér és emiatt látványosan világos a kardoskúti Fehér-tó vízfelszíne is. A zavaros víz pedig annyira átlátszatlan, hogy a felszín alá 1-2 cm-el már nem jut le a napfény.

A meleg időjárásban a nagyon sekély víztest gyorsan át tudja venni a környezeti hőt és fokozott párolgás indul meg. Az erős párolgás szívóhatást fejt ki, így a mélyebb rétegekből is megindul a sós talajvizek feláramlása. A nyári időszakra a meder teljesen kiszárad, és szinte vakító fehérré válik. A koncentráltan megjelenő oldott sók kristályok formájában csapódnak ki a felszínen. Úgy mondják, a meder felületén ilyenkor „kivirágzik” a sziksó, azaz a szóda, amit régen a helyiek összesöpörtek és mosószerként használtak.

A fehér szikesek szélsőséges körülményeit csak az ehhez alkalmazkodó jellegzetes életközösség képes tolerálni. A kiszáradó aljzat iszapfelszínén speciálisan sótűrő, illetve sókedvelő növénytársulások élnek, melyek legközelebbi rokonait a tengerparti és a tengermelléki sós és félsós állóvizekben, lagúnákban találjuk meg.

Ezek a szikes térségek nemzetközi jelentőségű vízimadár vonuló- és pihenőhelyek az őszi és tavaszi madárvonulás során. A kardoskúti Fehér-tó is fontos gyülekező- és pihenőhelye a vonuló darvaknak, valamint a különböző lúd-, réce- és partimadár fajoknak, melyek főként az északi félteke tundrai övezetében költenek.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park