A Körös-Maros Nemzeti Parkban található kardoskúti Fehér-tó – hasonlóan más, időszakos vízborítású, sekély és fehérvizű szikes tavakhoz -, nyaranta rendszeresen kiszárad. Ez egy természetes folyamat, a tó életének része.

Az így kialakuló száraz, karbonátos és lúgos kémhatású iszapfelszín biztosítja a megfelelő körülményeket az itt élő sókedvelő és szárazságtűrő növénytársulás tagjai számára. Ezeken a száraz és sós élőhelyeken jellemző a fajszegény flóra, mert csak azok az egyéves növények képesek itt megélni, amelyek alkalmazkodni tudtak az ilyen szélsőséges viszonyokhoz. Bár kevés növényfajról van szó, ám ezek képesek akár együtt és akár egy-egy faj önmagában is tömegesen uralni az élőhelyet egy adott évben. Az, hogy melyik évben melyik faj válik dominánssá, mindig az adott évi vízjárás függvénye.

Ebben az évben – a magyar sóballás, hegyes bajuszpázsitos társulás mellett -, a sziki ballagófű állománya különösen nagy számban, és erőteljes növekedéssel foglalja el a Fehér-tó medrének nagy részét. Június elején már látható volt a csíranövények tömeges megjelenése, július közepére pedig már látványos méretükkel is a tómeder képének meghatározóivá váltak.

A sziki ballagófű védett növényünk. Bár egy-egy területen nagy mennyiségben tud megjelenni, mégis ritkának számít – az itt élő növénytársulás többi fajával együtt –, az élőhelyek kis száma és az elszigetelt állományok miatt – számolt be honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.