Az aikido harcművészet képviselői körében bevett és nemes hagyomány a hétvégi szemináriumok szervezése. Ezek az alkalmak nem csupán a technikai színvonal egységesítését szolgálják, hanem a klubok közötti barátságokat is elmélyítik. Legutóbb a Békéscsabai Dozsó Szabadidő Sport Egyesület edzőterme adott otthont egy ilyen nagyszabású képzésnek, ahol a házigazdák mellett a békéscsabai JALTE aikidósai is együtt gyakorolhattak.

A szeminárium meghívott előadója Verebics Hajnalka sensei (6. dan) volt, aki a Magyar Harcművész Nagymesterek Tanácsának is tagja. A legendás Verebics Antal mester lányára méltán illik a mondás: „az alma nem esett messze a fájától”. Tiszta, kemény és hatásos technikáit tömör, lényegre törő magyarázatokkal támasztja alá.

Verebics Hajnalka a szeminárium céljaként az alapfeladatok tökéletesítését jelölte meg. Mint elmondta, a képzés során azokra az apró technikai hibákra koncentráltak, amelyek meghatározzák a gyakorlás hatékonyságát. Kiemelt figyelmet fordított a stabil állásra, valamint arra, hogy a tanítványok megtanuljanak a saját központjukban, maguk előtt dolgozni.

Bár a mester stílusát sokan erőteljes, praktikus keménységként jellemzik, ő maga úgy fogalmaz: valójában nem erőt használ, hanem az ellenfél energiáját igyekszik kiaknázni. Ez a „női szemszög” lényege is: a technikát úgy alkalmazni, hogy a támadó erejét kihasználva szabaduljunk a fogásokból, vagy – ami még jobb – meg se engedjük, hogy az ellenfél stabil fogást találjon rajtunk.

Tanácsok a fejlődéshez: „Gyenge alapokra nem lehet építkezni”

A szemináriumon részt vevő békéscsabai, újkígyósi és budapesti tanítványok előtt a mester hangsúlyozta: a fejlődés kulcsa az alapos munka.

„Olyan ez, mint a házépítés: gyenge alapokon nem áll meg a fal. Ma azt látom, hogy sokan túl gyorsan szeretnének magas övfokozatot vagy hakamát elérni, de a rohanás a technikai tudás rovására megy” – figyelmeztetett a sensei.

Véleménye szerint mivel az aikidóban nincs versenyzés, az egyetlen valódi mérce a tudás mélysége, ehhez pedig türelem és az alapok tisztelete kell. A hatéves kora óta harcművészetekkel foglalkozó mester – aki eredetileg éppen a versenymentesség miatt választotta az aikidót a Ju Jitsu után – saját példájával mutatta be, hogyan vezethet a kitartó gyakorlás a 6. danig.

Életszerű technikák és elégedett közösség

A szeminárium zárásaként Verebics Hajnalka elismeréssel szólt a résztvevőkről. Mint mondta, a tanítványok „vették a lapot”, fogékonyak voltak az életszerű megoldásokra. Azt tanácsolta nekik, hogy még a legkeményebb gyakorlás közben se feledkezzenek meg a technika lényegéről, hiszen egy-egy apró részlet elhanyagolása hatástalanná teheti az egész mozdulatsort.

A hétvége mérlege egyértelműen pozitív: elégedett oktató, inspirált résztvevők és szakmailag megerősödött közösség. A szervező Békéscsabai Dozsó Szabadidő Sport Egyesület ismét bebizonyította, hogy a közös munka a legjobb út a fejlődéshez.