Hagyaték címmel nyílt meg Bányai Inez öltözéktervező iparművész önálló kiállítása a napokban szülővárosában, a Munkácsy Mihály Múzeumban. A Zsilinszky Mihály Teremben megelevenedik az alkotó legszemélyesebb világa: a textilek, festett bútorok, assemblage-ok egyfajta érzelmi lenyomatként tárulnak a közönség elé, válaszokat keresve az életünk során felhalmozott emlékek örökségére és a családi gyökerek erejére.
hirdetés
A rendezvényen elsőként Martyin Emília, a múzeum igazgatóhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Mint megosztotta, évek óta szoros kapcsolatot ápol az intézmény és az alkotó. Több divat- és öltözékbemutatót szerveztek közösen, a diákjai ugyancsak rendszeres vendégek a Munkácsy-ban. Ezúttal nem csak ruhákat hozott a művész, hanem olyan képeket, bútorokat is, amelyek a saját és mások családjának történetét mesélik el. A múlt elemei vegyülnek a mai technikával, képzőművészettel. A múzeumnak feladata a kortárs művészet bemutatása, ezért tökéletes helyen vannak ezek az alkotások is – tette hozzá az igazgatóhelyettes.
A tárlatot Völgyesi Éva képzőművész, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium művészeti tagozatának nyugalmazott igazgatóhelyettese nyitotta meg, aki régi barátságot ápol az alkotóval, dolgoztak is együtt. A megnyitó eseményen beszélgetett is a művésszel a tárgyak mögött meghúzódó személyes történetekről. Ahogy mondta, a családi örökség adja a kiállítás gerincét, így ő maga is a hagyományok, az emlékek megőrzésére helyezte a hangsúlyt. Ne szégyelljük a múltunkat, elemeit bátran adjuk tovább a következő generációnak!
A kiállítással kapcsolatban Gyarmati Gabriella művészettörténész kiemelte, hogy az alkotások a teljes szabadságot mutatják meg, hiszen a múltból hozott örökséget egyfajta csak Inezre jellemző kortárs romantikával öltöztette fel. A szülővárosa, Békéscsaba iránti szeretetét ugyancsak több alkotáson keresztül mutatja meg. Az egyiken még a Munkácsy Múzeum is látható, mintegy 100 évvel ezelőttről.
A sok szépség és szín ellenére a téma mégis nehéz – árulja el Bányai Inez. Az 50. születésnapján számot vetett az élete eddigi eseményeivel és úgy döntött, saját történetének egy szeletét megmutatná a világnak. A kollázsok és egyéb alkotások nem futószalagon, napról napra készülnek, mindig megvárja, hogy valami megihlesse. Számos bútort, fényképet, relikviát halmozott már fel az elmúlt években, így mindig van mihez nyúlnia.
A megnyitón egy táncdarabot is láthatott a közönség, ami ugyancsak Inez ötlete és szervezése volt. A szakmai pályafutása része volt a táncművészet is, ennek állított emléket a meghívott páros. Ők szintén az elmúlás, egy szerettünk elvesztésének fájdalmát dolgozták fel.
