A mezőhegyesi ménesbirtok egyszerre történelmi örökség és a fejlődés lehetősége. Kovács Norberttel, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. vezérigazgatójával Tarkó Gábor, a Ménesbirtok iskolájának igazgatója beszélgetett.
hirdetés
T. G.: Kedves Vezérigazgató Úr! Amikor az elmúlt év novemberében megérkeztél hozzánk, Téged is megérintett a Ménesbirtok történelmi levegője. Földjeinek fizikai kiterjedése, minősége, a folyamatban lévő beruházások, az öntözésfejlesztés, a mezőgazdaságban világszinten is az élvonalba tartozó technológiák meghonosítása pedig mind-mind olyan tényezők, amelyek a lehetőségek földjévé teszik ezt a helyet egy fiatal agrárközgazdász számára. Valóban a lehetőségek földje számodra Mezőhegyes?
hirdetés
K. N.: Ez teljes mértékben igaz. Mezőhegyesen az egyedülálló szántóföldi körülmények, a kiváló minőségű, egybefüggő földterület képezi az egész termelés alapját. Ezekből a kedvező adottságokból az összes többi ágazatnak áttételesen profitálnia kell, illetve megfelelő öntözéssel a vetőmagüzem működéséhez szükséges alapokat is innen lehet biztosítani. Ez a kályha, a kiindulópont a cég életében, amely hosszú távon is stabil bázist jelent.
hirdetés
T. G.: Milyen hatással van rád ez a történelmi közeg, ez a miliő, amely egyedülálló módon fennmaradt egészen az alapítás óta?
K. N.: Amikor először jöttem el ide, nagyon megérintett, majd később azt gondoltam, hogy hozzá fogok szokni. Ehhez képest azóta is minden nap ugyanazzal a csodálattal nézem meg a ménesudvar kapuit, a parancsnoki épületet, a Fedeles lovardát, vagy éppen a majori istállókat. Fokozott felelősséget érzek a történelmi eredmények láttán, eszembe idézik, hogy ehhez méltóan kell tovább vinni a gazdaságot.
T. G.: Hogyan sikerül összeegyeztetned a mintagazdaság létéből eredő többlet kiadásokat a tulajdonos részéről elvárt rentábilis és racionális működéssel?
K. N.: A cég mai életének az ütőerére tapintottál. Lázár János kormánybiztos úrral a legtöbb esetben e körül a kérdés körül egyeztetünk, ez az egyik legfontosabb téma. Jelentős plusz költség, hogy minden üzemegységet úgy kell kialakítanunk, hogy bemutatható legyen a szakmai közönség, a tanulók, a mezőgazdaság iránt érdeklődők számára. A történelmi örökség megóvása, például a műemlék épületek karbantartása és hasznosítása, az itt kitenyésztett hagyományos lófajták tenyésztése és génmegőrzése szintén sok pénzbe kerül. A Mezőhegyesi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium fenntartása mellett a Ménesbirtok társadalmi szerepvállalása az egyházak, a civil szervezetek és a sportélet támogatására is kiterjed, és ez a jövőben is így lesz. Elsősorban a városban, de kitekintve a régióba is. Mindezen tényezők jelentősen rontják a cég eredményességét. Fenn kell tartanunk mindezeket a tevékenységeket, amelyeket a magam részéről is támogatok, ugyanakkor a nagyon érzékeny gazdasági egyensúlyt is meg kell őriznünk.
T. G.: A Ménesbirtok szerepvállalása a helyi közösség életében korábban nem volt ennyire széles körű, a támogatások mostani rendszere sokkal összetettebb, volumene nagyságrendekkel megnőtt. Azt pedig tőled tanultam meg, hogy mindent gazdasági oldalról is kell szemlélni, még akár olyan ágazatokat, tevékenységeket, entitásokat is, amelyekről nem a megtérülés szó jutna első sorban az eszünkbe. Ez valóban sokat segít abban, hogy a nagy egész végül pozitív eredménnyel működjön?
K. N.: A végén minden körülmény között pozitív eredményt kell elérnie a cégnek. Elsődleges feladatomnak tartom, hogy a termelés lehetőségeit maximalizáljuk. Hogy anyagi értelemben véve is minél eredményesebben működjön a cég, hiszen akkor tudunk adni, ha van miből.
T. G.: Egykor a Ménesbirtok volt maga a Város, és bár ez a történelmi egymásrautaltság sokat szelídült, ma is létezik. Hogyan tudja támogatni a birtok a várost, és hogyan tudja támogatni a város a birtokot? Hatékony együttműködést folytattok Pap István polgármester úrral, hivatali elődöddel?
K. N.: Nagyon jó a kapcsolatunk Polgármester Úrral mind szakmai, mind emberi oldalról, és ez áttevődik a városra is. Ha bármilyen feladat van, probléma merül fel, segítünk egymásnak. A város számíthat a birtokra és a birtok is számíthat a városra. Talán a napi működés során ez nem olyan látványos, de mindenképpen megnyugtató ilyen háttérrel dolgozni. Azt tartom normális, egészséges kapcsolatnak, ha egy cégnek nem kell hadakoznia a városvezetéssel, hanem konstruktív együtt gondolkodás alapján működünk. Polgármester Úr és a Képviselő-testület minden tagja ebben számunkra partner. Mint ahogyan mi is mindent megteszünk a közös célok elérése érdekében.
Kiemelek néhány konkrét példát. A város a cég beruházásaihoz szükséges ingatlanokat értékesített számunkra, míg a cég csatlakozott a város és a Békés Megyei Önkormányzat TOP-3.1.1-16„Fenntartható települési közlekedésfejlesztés” elnevezésű pályázatához, mely együttműködés keretén belül a kerékpárút-hálózatot fejlesztjük. Jöhet bármi, gondolok itt elsősorban a járványügyi helyzetre, fel vagyunk készülve rá – legyen az karantén, egészségügyi szolgáltatás, eszközbeszerzés, vagy bármi más anyagi szükséglet –, biztos vagyok benne, hogy vállvetve fogunk dolgozni a problémák megoldásán.
T. G.: Úgy gondolom, a menedzsment tagjai és a munkavállalók is megértették, hogy az új vezérigazgató „lépésváltást” vár el tőlük. Hadat üzentél az átlagos teljesítménynek, mindenkitől a maximumot várod el a munkájában. A cég vezetésében – ágazati szinten is – fontos személycserék történtek, ezzel párhuzamosan az alkalmazotti létszám jelentős mértékben csökkent. A cég felépítése, kapcsolatrendszere is jelentős változásokon ment keresztül. Összességében sikerült kialakítanod azt az új struktúrát, amelyet alkalmasnak vélsz a vállalati célkitűzések elérésére? Melyek voltak az átszervezések, személycserék fontosabb okai, indítékai?
K. N.: A legfontosabb ok minden esetben a gazdasági racionalizálás volt, a párhuzamosságok megszüntetése. Jó példa erre a vetőmagüzem beolvasztása a cégbe, amely a visszavásárlást követően egy következetes lépés volt. Az ágazati struktúra átalakítása, bár sok változáson ment keresztül, számomra még nem fejeződött be, nem tekinthető véglegesnek. A személycseréknek a nyugdíjazások mellett objektív, szakmai okai voltak. Hiszek benne, hogy a személyi változások a birtok javára váltak, hatékonyabb lett a működés, és komolyabb célokat tudunk magunk elé kitűzni.
A jelenlegi alkalmazotti közösségből néhány kivételtől eltekintve minden kolléga munkájával meg vagyok elégedve. A létszám is közelít az optimálishoz, bár természetesen a jövőben egyes ágazatok bővülhetnek, vagy éppen teret veszíthetnek, mint ahogyan a technológiai fejlesztések is kihatással lehetnek a létszámra. A lépésváltást nem csak a Ménesbirtok, hanem az itt dolgozók saját érdekében is kértem. Azt gondolom, hogy sokkal több van ebben a cégben, mint amit a korábbi években elért eredményei mutatnak – tudomásul véve azt is, hogy voltak nem kívánt örökségei, beragadt fékek, amelyeket mára sikerült kioldani. A „jó az így, mert negyven éve így csináljuk” szemléletet szakmai indoklással kellett kiváltani. A világ megváltozott körülöttünk, ezt tudomásul kell venni. Megváltozott az éghajlat, a gazdasági körülmények, generációk során az emberek, az igények, a motivációk, mint ahogy a lótenyésztés szerepe is egészen más a mai világban, mint száz évvel ezelőtt volt.
Mezőhegyesen a történelmi értékek, hagyományok tiszteletének, folytatásának kiemelt fontossága és helye van, de a termelésben sebességfokozatot kellett váltani. Jó érzéssel tölt el, hogy vannak olyan változások, sikerek, eredmények, amelyeket sok régebben itt dolgozó kolléga is várt már és üdvözöl. Bennük megvolt a jobbító szándék, hogy többet tegyenek a cégért a napi munkájuk során, és most magukévá téve az új szemléletet, ez meg is valósul. Minden nap, minden területen mennünk kell előre, fenn kell tartanunk a fokozatosan növekvő és nagyon magas teljesítményt, mert a középszerűség nem méltó Mezőhegyeshez. Valamint közgazdasági alaptétel, hogy egy stagnáló gazdaság egyenlő a hanyatlással.
T. G.: Egy korábbi beszélgetésünkből tudom, hogy Szegeden sem voltál ismerős, nem voltak a városban rokonaid, barátaid, ismerőseid. Hogyan sikerült beilleszkedned az ottani és a mezőhegyesi közösségbe? Hogyan fogadtak a helybeliek? Mit gondolsz, miben más az itt élők habitusa, életfelfogása, mint a Jászságban?
K. N.: A családommal Szegeden töltött időszak abból a szempontból nem volt kedvező, hogy tavasszal jött a COVID-járvány első hulláma, és mire elmehettünk volna a gyerekekkel a különféle programokra, addigra meg is szűntek ezek a lehetőségek. Nagyon élhető város Szeged, a feleségem és a gyerekek is jól érzik magukat ott. A kislányom most ment bölcsődébe, azzal a közösséggel bővült az ismeretségi kör, szépen lassan beilleszkedünk. Korábban dolgoztam a Dunántúlon, egészen a nyugati részén – valamint Komárom környékén és Agárd környékén is –, és úgy gondolom, hogy sokkal közelebb állnak hozzám az itteni emberek; az életszemléletük is közelebb áll ahhoz, amit én magammal hoztam a Jászságból.
A mezőhegyesi mentalitás is közel áll ahhoz, ami számomra természetes – mégiscsak az Alföldön vagyunk. Ki szeretném emelni, hogy nagyon befogadóak és nyitottak az itt élők, és ez jellemzi a munkatársaimat is. Adódnak nézeteltérések, természetesnek tartom azt is, ha valakivel nem sikerül azonnal közös nevezőt találni, de összességében nagyon jól érzem itt magam a kollégák körében, vagy a városban, ha van alkalmam akár idegenekkel is néhány szót váltani. Volt rá példa, hogy megállítottak az utcán, elbeszélgettünk, jó érzéssel töltött el az érdeklődés.
T. G.: Meglehet, ha itt laknál, nem hagynák a délutáni, vagy az esti órákban sem, hogy éld a magénéletedet, mert folyamatosan megállítanának, hogy beszélgethessenek veled. Kezdetben biztosan így történne. Elképzelhetőnek tartod, hogy a közeli, vagy a távolabbi jövőben ide költözzetek Mezőhegyesre?
K. N.: Otthon még nem beszéltünk róla, de korábbi interjúkban már feltették nekem ezt a kérdést. Akkor is elmondtam, hogy sokkal több időt töltök itt, mint Szegeden. Két-három év távlatában Szegeden tervezzük a jövőt, de soha nem mondom azt, hogy soha. A korábbi munkahelyeimen is megtapasztaltam, és itt is igaz, hogy hasznos kiszakadnom abból a közegből, ahol dolgozom. Jobban látom kívülről a dolgokat. Az is sokat jelent, hogy nap mint nap autózok Mezőhegyesre és vissza Szegedre, közben látom a két város közti földeket, volt-e eső, mit termelnek, milyen munkaműveleteket végeznek – egyszerű benyomások, tapasztalások, némi kontraszt, amire szükségem van.
T. G.: Ha részt veszünk egy-egy szakmai versenyen, ma is azt látjuk, hogy a középiskolás mezőgépész tanulók a piros MTZ-ken hajtják végre a versenyfeladatokat. Az új szakképzési törvény által bevezetésre kerülő szakmai programok sem minden esetben tartanak lépést azokkal az innovációkkal, amelyek a 21. századi agráriumot jellemzik. Mit gondolsz, hogyan lehetne vonzóbbá tenni a mezőgazdasági szakképzést a gyerekek számára? A Ménesbirtok a rendelkezésére álló modern termelőeszközökkel és technológiákkal hogyan tölthetne be úttörő szerepet az agrárszakképzés megújításában?
K. N.: Közgazdasági oldalról nehezen megközelíthető, ugyanakkor komoly és fontos feladat. Az iskola hosszú távú befektetés a jövőnkbe, és Mezőhegyesen minden lehetőség adott ahhoz, hogy vonzóvá tegyük a gyerekek számára a mezőgazdasági képzéseket. Az agrárszakképzés teljes rendszerét valószínűleg nem fogjuk megreformálni innen Mezőhegyesről, de kötelességünk megpróbálni. Nagy eredményként tartom számon azt a szakanyagot, amelyet a termelési vezetők és az iskolavezetés állítottak össze a termelés és az oktatás szinkronba hozataláról. A kezdeményezések egyediek, előremutatóak, de még csupán az első lépéseket tettük meg egy színvonalas képzés felé.
Mintegy 37 ha állandó gyakorló területet biztosítunk a teljes termelési időszakra, ahol a növénytermesztés szakmai felügyelete mellett három-négy növény teljes nagyüzemi termesztése valósul meg. A tanulók a legkorszerűbb erő- és munkagépeket használva a gyakorlatban is kipróbálják a talajmunkákat, a vetést és a betakarítást – mérhető eredményekkel. Megismerkedhetnek az AgroVIR rendszerrel és a precíziós gazdálkodás helyben bevezetett elemeivel. Az oktatási rendszer vagy a szakmai programok nem korlátozhatnak bennünket. Sehol nincsen leírva, hogy nem lehet több vagy korszerűbb tananyagot oktatni, modernebb gépekkel dolgozni, a megszokottól eltérő módszereket alkalmazni. Remélem, hogy a jövőben büszkék lehetünk arra, hogy ezeket a lépéseket meg tudtuk tenni.
T. G.: Szeretném a tanulók nevében is megköszönni, hogy elkészültek a központi gépjavító állomás ideiglenes oktatótermei és a tanműhely! Az iskola székhelyén folyamatban lévő beruházások még két-három évet vesznek igénybe, addig használunk ideiglenes létesítményeket. Az oktató kollégák már ezeket is úgy jellemzik, hogy soha nem volt korábban ennyire tiszta, rendezett és jól felszerelt tanműhelyünk, közel a gépekhez, közel a termeléshez. Az igazgatóság és a felügyelő bizottság legutóbbi, szeptember 11-én tartott együttes ülésén bemutatásra került a Ménesbirtok hosszú távú stratégiája. Miről szól ez a dokumentum?
K. N.: Egy nagyon összetett és színvonalas dokumentum készült el, ami azonban nem tekinthető véglegesnek. Finomhangolásra van szükség, illetve az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjai is több javaslattal éltek, új szempontokra, lehetőségekre hívták fel a figyelmünket. A stratégiai terv a cég összes ágazatára vonatkozóan elkészült és egy évtizedes intervallumban határoz meg célokat, eredményeket. Azt szeretném, hogy – ha tökéletesítettük és végleges formába öntöttük –, akkor minden munkavállaló megismerné! Meg kell értetni a feladatokat és azokat közös célokká kell tenni a cégen belül, mert csak így lehet elérni őket.
T. G.: – Lázár János kormánybiztos gyakran nevezi a Ménesbirtok „koronaékszerének” a vetőmagüzemet, ugyanakkor a vetőmagtermelés és –értékesítés jelenlegi rendszere több determinációt is hordoz. Milyen lehetőségeket látsz a kulcságazat megújítására, és ebben milyen szerepet játszanak az üzemben folyamatban lévő fejlesztések?
K. N.: A vetőmagüzem működése valóban elsődleges fontossággal bír a cég életében. Ez az üzem a kiváló termőföldi adottságok mellett az a bizonyos második láb, amellyel mindig stabilan tud állni a birtok. Valóban prioritást élvez, hogy megfelelő hatékonysággal és megfelelő minőségben termeljen. Stratégiai szerződésünk a francia Limagrain vállalattal talán nem aknázott ki minden lehetőséget, de ezzel együtt egy korrekt megállapodás, ami az első tíz éves termelési időszakra stabil alapot jelent – amit nekünk egy rajtkőnek, elrugaszkodási pontnak kell felfogni. Innen mindenképpen tovább kell lépni, nem lehet az a célunk, hogy a tíz év leteltével újabb tíz évre változatlan formában szerződjünk, működjünk. Ha kicsit távolabbra tekintünk az időben és a legmagasabb célokat tűzzük ki, akkor mindenképpen saját fajták nemesítésére kell törekednünk.
T. G.: Ez sem előzmény nélküli, és most kicsit a helytörténész beszél belőlem. 1931-ben jött létre a Mezőhegyesi Növénynemesítő Telep, melynek vezetője Székács Elemér lett. A telep által előállított törzskönyvezett, állami elismerést nyert, „legsikeresebb” növényfajták voltak az MH – 20 hatsoros tavaszi árpa, az MH – 68 őszi árpa, az MH kisszemű sárga szójabab, az MH zöldtokú ricinus, az MH cirmos napraforgó, továbbá az államilag törzskönyvezett „F” Mezőhegyesi lófogú kukorica. Foglalkoztak még mohar, kender és köles nemesítésével, az 1930-as évek végén pedig dr. Fleischmann Rudolf szakfelügyelő útbaigazítása alapján a heterózis kukorica előállításával.
K. N.: Sajnos a jelenkorban szinte a nulláról kell ezt újra felépítenünk. Ha saját fajtákat hozunk létre, szaporítunk, forgalmazunk, akkor a cég lehetőségeit és a piaci viszonyokat mérlegelve elsősorban kukoricafajtákra, illetve kalászos vetőmagokra kell gondolnunk. A nemesítés és a kereskedelem új ágazatokat hívhat életre. Ebbe az irányba indulunk el, hosszú és rögös, a mi generációnk számára járatlan úton. Tisztában vagyok vele, hogy a cég történelmi múltjában jelen volt a növénynemesítés. Ugyanakkor a modern mezőgazdaság viszonyrendszerében, amikor globális érdekeltségekkel és befolyással rendelkező multinacionális vállalatokkal kell versenyezni, egészen más a pozíciónk. A multiknak vannak olyan lehetőségeik, amelyekhez mi soha nem fogunk tudni felérni, viszont nekünk is vannak olyan lehetőségeink, amelyekhez pedig a multik nem érhetnek fel. Ezek a 8500 ha kiváló minőségű földterület, a hozzá kapcsolódóan két éven belül elkészülő korszerű öntözőrendszer, a saját vetőmagüzem a legújabb követelményeknek megfelelő minőségű feldolgozási kapacitással.
T. G.: Egy korábbi interjúban a szerencsefaktort is megjelölted mint a siker zálogát. Ehhez képest tavasszal jött a koronavírus-járvány első hulláma, most pedig a második hullámban vagyunk benne, amelynek a társaságnál is több érintettje van. Hogyan kezelte, kezeli a cég a járványügyi helyzetet? Milyen hatással lesznek a bevezetett korlátozó intézkedések a gazdasági évre?
K. N.: Magához az élethez szükség van szerencsére, de ehhez hozzáteszem, hogy a szerencséért dolgozni is kell. Mi sokat dolgoztunk, ennek ellenére a 2020-as évben két rendkívül negatív tényező hátráltatta a gazdaság működését. A tavaszi 75 napos aszály és az azt követő, elképesztő, egy hét alatt lehulló 200 mm csapadékmennyiség már-már a 2010-es katasztrófát idézte. Ami a koronavírus-járványt illeti, az első hullámnak csak a szele csapott meg bennünket. A cég jól reagált, haladéktalanul meghoztuk a szükséges intézkedéseket, a kollégák komolyan vették a bevezetett rendszabályokat. Az első pillanatban ezek az intenzív és nem tervezhető változások nagyon fájdalmasnak tűntek – például az iskola bezárása, a szálloda bezárása egyik napról a másikra bekövetkezett. Végül azonban – és ebben Te is meg tudsz erősíteni –, a körülményekhez képest jó hangulatban, nagyon fontos tanulságokkal zártuk le azt az időszakot. Pedagógusaink nagyon jól vizsgáztak a tantermen kívüli, digitális oktatásban, sőt nagyon jól vizsgáztak a szállodai dolgozók is mint pedagógusok.
T. G.: A legrosszabbra számítunk és a legjobbat reméljük elve alapján vezeted a céget a járvány idején, ami szerintem is a megfelelő stratégia. A gyermekfelügyeleti program pedig, amit az első hullám idején vezettünk be, számomra a legszebb példáját mutatta a cégen belüli együttműködésnek. A Ménesbirtok nem elbocsátással, munkaidő vagy munkabér csökkentéssel kezelte a válsághelyzetet. Hanem munkát, új és hasznos feladatokat adott a kollégium és a szálloda dolgozóinak.
K. N.: Ezt én is pontosan így gondolom. Nem kis fegyvertény az sem, hogy a gyerekek felkészítését a vizsgákra, a gyakorlati képzést kiscsoportos foglalkozások keretein belül folytattuk. A cég mindennapi működését, a termelés zavartalan folytatását biztosítani tudtuk. Igaz, hogy az inputanyag-beszerzésben adódtak nehézségek, de azokat is áthidaltuk. Remélem, hogy a mostani második hullámot is – bizonyos keretek közé szorítva a tevékenységünket –, hasonlóan sikeresen, szigorú korlátozásoktól mentesen éljük át. Folyamatosan és gyorsan reagálunk minden eseményre, annál is inkább, mert most már sajnos van pozitív PCR teszteredmény a Ménesbirtoknál. Nem csak a cég, hanem az iskola valamennyi oktatóját, munkavállalóját és az itt tanuló gyerekeket is teszteltük, mert mindenki biztonsága egyformán fontos.
T. G.: Mindent egybevetve hogyan ítéled meg az idei termelési évet?
K. N.: A napokban fejeződött be a hibridkukorica betakarítása, ennek az eredménye lesz döntő befolyással a cég eredményére. Az már most is látszik, hogy a tervhez képest van elmaradás – ezt részben a korábban említett időjárási tényezők okozzák –, de ezzel együtt is a 2019. évnél jobb számokat várok. Van még hátra néhány hónap az évből, a számok még változhatnak, például az által, hogy a betakarított hibridkukorica feldolgozásában meddig tudunk eljutni –, illetve emellett az ágazatok költséggazdálkodásának szinten tartása vihet bennünket közelebb a tervszámok eléréséhez. Van bennem hiányérzet, de ma úgy látom, hogy semmiképpen sem kell lesütnünk a szemünket, ha majd a 2020. évi eredményre tekintünk.
