A Magyar Természet Napja alkalmából képzőművészeti kiállításon mutatta be hazánk halait a Körösök Völgye Látogatóközpont.

Szabó Miklós grafikus, illusztrátor több mint négy év alatt készítette el a Magyar Országos Horgász Szövetség gondozásában megjelent Magyar halkönyv illusztrációit. A Magyar vizek halai címet viselő, ötnapos kiállítás a könyvhöz készült grafikákat mutatta be közel ötven képben. Az akvarellel, színes ceruzával és egyéb technikákkal készült alkotások művészi jelleggel ábrázolják hazánk halfaunáját.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Természetvédelmi Világalap magyar szervezete, a WWF Magyarország hazai természetvédelmet erősítő közös, 2014-es kezdeményezésére 2015. óta május 22-én ünnepeljük a Magyar Természet Napját. E jeles nap a biológiai sokszínűség ünnepe is egyben, mivel május 22. a Biodiverzitás Világnapja.

A kiállításmegnyitón a Békéscsabai Petőfi Utcai Általános Iskola diákjai szalagtáncot mutattak be, melynek koreográfiájában a kék szalagok a víz hullámzását és változását szimbolizálták. Ezt követően Pócsi Gabriella, a Körösök Völgye Natúrpark Egyesület munkaszervezet-vezetője, a rendezvény házigazdája köszöntötte a megjelenteket, beszédében felhívva a figyelmet az ökoszisztémák és természeti értékek törékenységére és védelmük fontosságára.

Mivel a közönség jórészt gyerekekből állt, Szabó Miklós beszéde elsősorban hozzájuk szólt, melyben számukra is jól érthető, humoros és érdekfeszítő stílusban mutatta be a kiállítás anyagát, pontosabban az illusztrációkon szereplő halakat. „Kétfajta hal van, az egyik eszik, a másikat meg megeszik. Akik esznek, ők a vegyes táplálkozású halak, akik megeszik őket, azok a ragadozó halak” – kezdte a tárlat bemutatását a grafikus. A keszegek sokfélesége és az érdekesebb halak – mint a csuka, vagy a lápi póc – bemutatása mellett a halak szaporodásáról is szó esett, így a csillogó szemmel figyelő közönség azt is megtudhatta, hogy a szivárványos ökle tojócsövével rakja kagylókba az ikráit, vagy hogy az angolok ugyanazt a szót használják az ikrára, mint a tojásra.

„A harcsa a magyarországi folyók legnagyobb hala. Ő annyira gonosz, hogy még a kiskacsát is megeszi” – dramatizált a szerző, majd hozzátette, hogy bár a harcsa az embert nem bántja, de ívási időszakban, ikráit védve bizony beleharaphat a lábunkba. Szabó Miklós beszélt a bevándorló, vagy invazív halakról, és az olyan megunt akváriumi halakról is, melyeket gazdáik a természetbe engedve meghonosítottak.

A kiállítást Metzker Krisztina, a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségének ifjúsági referense nyitotta meg, aki kiemelte, hogy a természet a kincsünk, az élőhelyünk és az erőforrásunk is egyben, melynek védelme és az erről való ismeret átadása fontos a felnövekvő nemzedékek számára. Az ifjúsági szakember beszédében elmondta, hogy míg a hazai kétéltű fajok 100 százaléka, illetve a madárfajok 93 százaléka védett, addig a hazai mintegy 90 halfajból mindössze 34, vagyis mindössze 38 százalékuk élvez jogi oltalmat.

A halak élőhelyei folyamatos átalakulásban, esetenként megszűnőben vannak. Ennek okai az időjárási szélsőségekben, az invazív halfajok agresszív terjedésében és a XIX. századi vízrendezésben keresendőek. A halfajok jelentős része nem tud élőhelyet váltani, a megmaradt állományoknak a rendelkezésre álló vízterek és folyóvizek szabnak határokat. A Magyar halkönyv számos szakember közös munkája, melynek illusztrálásához Szabó Miklós évekig tanulmányozta a halakat, a munka pedig több volt számára, mint egy projekt, egy életművet szeretett volna létrehozni – fogalmazott megnyitóbeszédében Metzker Krisztina.