A fekete gólya az öreg erdők egyik ritka fészkelője, amely a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületének idősebb erdőfoltjaiban is rendszeresen költ.
hirdetés
Egyik legstabilabb költőhelye a Nagygyanté határában található Díszerdő, ahol tipikus élőhelyén, az erdőszéli öreg tölgyfák egyikén, annak kinyúló, vastag ágán már tíz éve rendszeresen költ. A fészek különlegessége, hogy a földfelszíntől mindössze 2-2,5 méteres magasságban található, ami a fekete gólyáknál ritkaságnak számít.
hirdetés
A ragadozó madaraktól eltérően a fekete gólya fészkét nem a magas lombkoronában, ágvillában helyezi el, hanem a fészeképítésre alkalmas vastag, oldalsó ágakat keresi. Megtelepedéséhez három tényezőre van szükség: öreg fákra, viszonylag nyílt, ligetes területre, és ami a legfontosabb, zavartalanságra.
hirdetés
Igen érzékeny madár, már a fészekfoglalás, vagy később a kotlás idején is nehezen tűri, ha a fészek közelében megzavarják. Ilyenkor akár a költés is meghiúsulhat. Ezért fontos biztosítani, hogy a legérzékenyebb időszakban – március közepétől május végéig – lehetőleg semmiféle emberi zavarás ne legyen a költőhely közelében.
Az előzően elmondottakat megcáfolva egy pár fekete gólya idén két fiókát nevel a geszti Tisza-kastély parkjában, a látogatók, vendégek nagy örömére. Az előzményhez tartozik, hogy a tavalyi évben a park felújításának megkezdése után került elő a fészkük, a kastélytól 80-100 méterre. A madarak az idén is megjelentek és sikeresen költöttek, annak ellenére, hogy a megújult, immár régi fényét idéző parkban sétautak vezetnek a fák alatt, a közelben pedig játszóterek várják a gyermekeket. A Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai kíváncsian várják, az emberi jelenlét ellenére kitartanak-e később is költőhelyükön.
Lombhullás után, a téli hónapokban a természetvédelmi őrszolgálat munkatársai rendszeresen bejárják a potenciális erdőrészleteket, mert ilyenkor könnyebben szem elé kerülnek a fészkek, mint a vegetációs időszakban. Szeptemberben népesebb, akár 10-15 példányos fekete gólya csapatokkal is találkozhatunk, főként a frissen lecsapolt halastavak medrében. Ők azonban a tőlünk északabbra költő állományokból érkeznek, s ebben az időszakban vonulásra gyülekeznek – számolt be honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.
