A rossz idő ellenére az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 177. évfordulóján Békésen a Széchenyi téren, a Forradalmi Emlékműnél tartották meg az ünnepi műsort. A rendezvényen Dankó Béla országgyűlési képviselő mondott megemlékező beszédet.

hirdetés

Ahol a nemzetek hosszú sora elbukott, ott a magyarság az újjászületéssel igazolta erejét – kezdte az országgyűlési képviselő. Március 15. öröksége egyike azon közös kincseinknek, melyek kiemelkednek küzdelmeink sorából. Már a márciusi ifjak is tudták, hogy a közös gondolkodás, majd a közös cselekvés a jövő legbiztosabb záloga. Az őket követő nemzedékek pedig tovább tudták adni az elődök által meggyújtott lángot.

hirdetés

A megjelent ünneplőket a múlt és a jövő egyaránt egységgé kovácsolja. A térség minden történelmi korban hatványozottan nézett szembe a fenyegető veszélyek sorával. Az alföldi, békési ember megtanult túlélni, együtt élni – a lehetőségekkel, más települések lakosaival. Megtanultak úgy megmaradni, hogy ne csak a túlélés, hanem gyarapodás is legyen. Ma szintén kellenek ehhez olyan példaképek, akik vállalják a kihívásokat.

Március 15. üzen úgy az egyénnek, mint a közösségnek. De hogyan élhetők meg 2025-ben ezek az üzenetek – tette fel a kérdést Dankó Béla. Múltunk azon történései, amelyek kiállták az idő próbáját, a jelenben vetett hullámaikkal maradhatnak fent. Tükröt tartanak elénk, melyet keretbe fognak – folytatta a képviselő. A tükör az üzenet, a keret pedig a történelem – ahogy a szabadságharc hősei az akkori, a mai emberek a jelen kihívásaival kell szembenézzenek. Az általuk adott válasz időtlen, mert a szabadsághoz, az önrendelkezéshez való jog egyidős az emberiséggel.

Az egyik legnagyobb újjászületésünk volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc. Azáltal válhatott Európa-szerte mindent beragyogó világossággá, hogy milliók szívében lobbant fel egyszerre a láng. A fény, amely mellett egy nemzet született meg, ma is velünk él.