Ősszel a nálunk költő barna és hamvas rétihéják búcsút intettek a Körös-Maros Nemzeti Park tájainak, elindultak a melegebb vidékek felé. Helyükre északról kisvártatva megérkeztek a kékes rétihéják, amelyek itt töltik a hideg évszakot.

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon idén is kedvezőek a viszonyok a kékes rétihéják teleléséhez, mert erős a táplálékul szolgáló pocokállomány. Eddig 41 példány volt a legtöbb, amit sikerült itt megfigyelni. Ebből 12 volt öreg hím, a többi pedig tojó illetve fiatal hím és fiatal tojó. Éjszakázóhelyül általában zsombékos, víz nélküli mocsárréteket, laposokat, vagy magasabb füvű pusztaréteket használnak. Jóval naplemente után, szinte már majdnem a teljes sötétség beálltával érkezik be az összes madár és sokáig köröznek a kiválasztott éjszakázóhely fölött, majd észrevétlenül szinte behullanak, eltűnnek szemelől. Esetenként fakó rétihéjákat is megfigyeltek közöttük, amelyek habitusra nagyon hasonlítanak a kékes rétihéjákra, de alapos szemrevételezéssel mégis jól megkülönböztethetők.

A Kígyósi-pusztán ősztől tavaszig szintén rendszeres vendégek a kékes rétihéják. Minden évben előfordulnak, de a számuk változó, általában több tucatnyi telel itt. Idén az első példány szeptember 4-én jelent meg. A hónap végére megszaporodtak, azóta napi rendszerességgel látni őket. November közepén, az országos szinkronszámlálás alkalmával 25 kékes rétihéja éjszakázott a területen. Számuk azóta valószínűleg növekedett. Mivel bőven van pocok, így táplálékban nincs hiányuk. Az éjszakákat a fokozottan védett területen, az egykori ősmocsárban töltik. Sásos-gyékényes, zsiókás, területen szeretnek éjszakázni. Alacsonyan, fél-egy méteres magasságban, a száraz gyékényre telepszenek. Ez biztonságos számukra, mert ha veszély közeleg, akkor a száraz növényzet csörög, attól felébrednek és időben elmenekülnek. Csoportosan, egymástól néhány méterre éjszakáznak.

A Kis-Sárréten mintegy tíz tradicionális kékes rétihéja éjszakázóhely ismert. Ezek közül a legjelentősebbeket rendszeresen ellenőrzik. November végén az egyik geszti éjszakázóhelyen tíz példányt, míg egy mezőgyáni éjszakázóhelyen 11-et számoltak a szakemberek. Az összes itt tartózkodó példányok száma december elején 50-60 körül alakult. Ez a jelenlegi táplálékkínálathoz képest kevesebb a megszokottnál. Az elmúlt évek egyre enyhébb telei miatt áttelelő barna rétihéják is vannak a Kis-Sárréten. Egy télen átlagosan 10-15 példány tartózkodik itt. Télen kizárólag a halastavak és a mocsarak környékén lehet megfigyelni őket, és a halastavak avas nádasaiban éjszakáznak. Szinte kizárólag tojó barna rétihéják telelnek itt.

A Csanádi pusztákon októberben, a Maros-ártéren viszont csak november közepén tűntek fel az első kékes rétihéják. Októberben még rengeteg volt a rágcsáló a pusztákon, emiatt egerészölyvek, pusztai ölyvek, vörös vércsék is nagy számban vadásztak. Mostanra azonban a csapadékosra, hidegre változó időjárás megtizedelte a rágcsálók állományát, ezért a ragadozó madarak száma is csökkent. Kékes rétihéjából az időszakhoz képest viszonylag kevés tartózkodik a térségben. Míg más években egy-egy zsombékos éjszakázóhelyen akár 15-20 példány is összegyűlt, addig ebben a szezonban a legnépesebb gyülekezőhelyen mindössze 6-ot észleltek. Ha az idő hidegebbre fordul, akkor várhatóan növekszik még a számuk.

A kardoskúti részterületre meglepően későn, csak október első harmadában érkeztek meg az első kékes rétihéják. Ekkor még csupán egy-két példány bukkant fel, illetve egy alkalommal hármat is sikerült megfigyelni. Novembertől aztán kicsit megszaporodtak, 24-én látták a legtöbbet, hét példányt. Ebben a térségben, az átlagos években maximum 7-10 példány figyelhető meg a novemberi csúcsidőszakban.

Cserebökény védett területén szeptember 6-án látták az első kékes rétihéját, egy öreg tojót. Sokkal korábban érkezett, mint társai, mivel ezt követően csak október közepétől láttak rendszeresen egy-két példányt. Napközben egyidőben a legtöbb megfigyelt kékes rétihéja négy volt. November 16-án, a szinkronszámlálás alkalmával a cserebökényi éjszakázóhelyre 7 kékes rétihéja (4 fiatal tojó és 3 hím) érkezett a zsombékos, nádas területre. A tavalyi esztendőben a novemberi szinkronszámlálás alkalmával ugyanezen az éjszakázóhelyen 14 példány volt. A legtöbb éjszakázót 2025. február 15-én mérték fel, ekkor 78 kékes rétihéját figyeltek meg. Az itt telelő kékes rétihéják számát a táplálékukat jelentő rágcsálók jelenléte határozza meg – számolt be honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.