A rendkívül száraz nyár idején minden kisebb vízfelület felértékelődik a partimadarak számára. A Körös–Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén fekvő Kisbogárzói-tó idén is fontos menedéket jelentett számukra, miután a kardoskúti Fehér-tó kiszáradt.
A Kisbogárzói-tóban még július végén is maradt víz, ezért a környék partimadarai – köztük a bíbicek, valamint a kis és nagy pólingok – itt gyülekeztek. Ezek a fajok táplálékukat a száraz, legeltetett gyepeken is megtalálják, ám az iváshoz és a pihenéshez elengedhetetlen számukra a víz jelenléte. A tó és a mellette fekvő legelő így ideális élőhelyet biztosított. A területen cigája és rackajuhok legelnek, amelyek hozzájárulnak a madarak számára kedvező élőhely fenntartásához.
Ez is érdekelheti:
Hallgassa meg a Körös Hírcentrum stúdióbeszélgetéseit a Spotify-on!A nagy póling erősebben kötődik a vízhez, ezért az idei nyáron kevesebb egyedet figyeltek meg belőle, mint a kis pólingból. Június közepétől egészen július végéig rendszeresen feltűntek kisebb csapatai, időnként pedig néhány tucat madár is összegyűlt. A legnagyobb megfigyelt csapat 48 példányból állt. A kis pólingok ugyancsak ebben az időszakban tartózkodtak a területen, közülük a legnépesebb csapat 22 madarat számlált.
A kis póling Magyarországon nem költ, a nagy póling esetében pedig évek óta nem igazoltak sikeres fészkelést. Tavaszi vonulásuk jóval látványosabb az őszinél. Mivel északi költőterületeiken rövid a nyár, évente csupán egyszer próbálnak költeni. Ha ez nem sikerül, hamarabb dél felé indulnak, így ezekkel a madarakkal már a nyári hónapokban is találkozhatunk hazánkban.
A bíbic továbbra is Magyarország leggyakoribb költő partimadara. A nyári csapatokban a sikertelenül és sikeresen költő madarak mellett a már kirepült fiatalok is együtt mozognak. Ez a faj még inkább vízhez kötődik, mint a pólingok, ezért az idei aszályos időszakban a megszokottnál kisebb számban költött a kardoskúti Fehér-tó környékén. Június végén, amikor még volt víz a tóban, egyszerre 480 bíbicet is megszámoltak. A víz eltűnésével azonban a madarak is továbbálltak, az utolsó példányokat július végén figyelték meg. A pólingok őszi vonulása jellemzően szeptemberben, a bíbiceké pedig inkább októberben zajlik – írja honlapján a Körös–Maros Nemzeti Park.









