A dámszarvasok új agancsuk növesztését általában valamivel később fejezik be, mint a gímszarvasok: a folyamat rendszerint a nyár második felére zárul le.
Az ekkor még fejlődésben lévő agancsot egy sűrű érhálózattal átszőtt, szőrös bőrréteg, az úgynevezett barka – más néven háncs – borítja. Ez a réteg látja el a gyors ütemben növekvő agancsot a fejlődéséhez szükséges tápanyagokkal. Miután a csontosodás befejeződik, a barka funkciója megszűnik.
Ezt követően veszi kezdetét az agancstisztítás. A bikák fák törzséhez, ágaihoz és egyéb tereptárgyakhoz dörzsölik agancsukat, hogy ledörzsöljék róla az elszáradt háncsot. Ilyenkor gyakran láthatók az agancsról lelógó barkadarabok, sőt kisebb vérzés is előfordulhat, ami a folyamat természetes része.
A megtisztított agancs ekkor mutatja meg igazán jellegzetes formáját. A kifejlett dámbikák agancsának felső része szélesen ellapátosodik, ami jól elkülöníti azt a gímszarvas ágas-bogas agancsától.
A nyár végére teljesen kifejlődött és megtisztított agancsnak hamarosan fontos szerep jut, hiszen ősszel kezdődik a dámszarvasok párzási időszaka, a barcogás. Októberben a bikák jellegzetes hangjukkal és látványos viselkedésükkel igyekeznek felhívni magukra a tehenek figyelmét, miközben riválisaikkal is összemérik erejüket.
A Körösvölgyi Állatparkban ezekben a hetekben már teljes pompájukban figyelhetők meg a dámbikák frissen megtisztított agancsai, az ősz közeledtével pedig hamarosan a barcogás időszaka is kezdetét veszi – írja honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.









