A kelet-antarktiszi térségben nyaranta előbukkanó mohatelepek is megsínylik a klímaváltozás és az ózonréteg vékonyodásának hatásait – állítják kutatók a Nature Climate Change című folyóiratban publikált tanulmányukban, amely szerint a Déli-sarkvidék keleti felének növényzete gyorsan változik az egyre szárazabbá váló éghajlat hatására.
„Az Antarktiszra látogatva az ember jeges, fehér vidékre számít” – mondta a tanulmányt vezető Sharon Robinson, az ausztráliai Wollongongi Egyetem munkatársa. „Néhány területen azonban zöld színű, dús mohatelepek emelkednek ki a hó alól egy mindössze hat hétig tartó időszakban” – tette hozzá a szakember.
Az Antarktisz nyugati vidéke és az Antarktiszi-félsziget a bolygó leggyorsabban melegedő területei közé tartoznak, a kelet-antarktiszi régió azonban eddig nem sokat tapasztalt meg az éghajlat melegedésből, ezért a kutatókat nagyon megdöbbentette, amikor szembesültek a helyi növényzet változásának mértékével – olvasható a BBC hírportálján.
„Egy 2000-ben végzett előzetes tanulmányt követően 2003-ban kezdtük megfigyelni a területet. Amikor 2008-ban visszatértünk, az egykor zöld mohatelepek már sötét vörössé váltak, ami azt jelzi, hogy a növények komoly stressztől szenvedtek” – idézte fel a kutató. „Először zöldről vörösre változnak, aztán, ha igazán nagy stressznek vannak kitéve, beszürkülnek, ami azt jelenti, hogy haldoklanak” – fűzte hozzá.
A szakemberek rájöttek, hogy a változás hátterében az egyre szárazabbá váló klíma áll. A tanulmány kezdetén a mohatelepek domináns faja a Schistidium antarctici volt, amely hosszú ideig képes túlélni a víz alatt. 2013-ra azonban a kutatók által vizsgált mohatelepek nagy részén két másik faj is megvetette a lábát, amely jól bírja a szárazabb feltételeket, viszont nem viseli jól a víz alatti létet.
A kutatók szerint Kelet-Antarktisz hidegebb, szelesebb és szárazabb lett az éghajlatváltozás, valamint az ózonréteg vékonyodásának együttes hatásai miatt. Az antarktiszi mohák az egyedüli növények, amelyek képesek életben maradni a kelet-antarktiszi régióban.
A kutatóknak sikerült megállapítaniuk, hogy a növények több száz éve növekednek a területen. A tanulmány társszerzője, Melinda Waterman szerint ahogy a mohák nőnek, „feljegyzik” a környezetükben végbemenő változásokat, vagyis évszázadokra visszamenőleg őrzik az Antarktisz part menti területeinek éghajlati adatait.
Robinson szerint noha a mohatelepek csak 4-14 centiméter magasra nőnek, apró állatok, gombák és zuzmók otthonául szolgálnak, vagyis olyanok mint egy kis erdő, amelynek most legalább a 40 százaléka szárazságtól szenved.
Forrás: MTI
