A BRSE 22 esztendős játékosa, Pekárik Eszter 2018. december 5-én sérült meg a Khimik Yuzhny elleni CEV Kupa visszavágón. A válogatott center nagy vágya volt, hogy a 2018/19-es szezonban még pályára léphessen, ami meg is történt az Újpest elleni bronzpárharc utolsó mérkőzésén. Eszter sokat dolgozott visszatérésén, amely emlékezetesre sikerült. Az ő pontjával fejeződött be a találkozó és dőlt el a bronzérem sorsa is.

hirdetés

BRSE: Hosszú hónapokon keresztül végezted rehabilitációdat a decemberi sérülésed óta, de teljesítetted a magadnak kitűzött célt, miszerint a 2018/19-es szezonban még játszani fogsz.

hirdetés

P.E.: Ezek a rehabilitációval töltött hónapok mind fizikálisan és mentálisan is megterhelőek voltak. Azonban egy cél lebegett a szemem előtt, hogy gyorsabban és erősebben térjek vissza a pályára, mint valaha. A klub minden körülményt biztosított, hogy ez meg is történjen, amiért nagyon hálás vagyok. Külön köszönet Karolj Ferencnek az erőnléti edzőnknek és Czifrák Tímea gyógytornásznak is. Ők a sérülésem óta segítettek a gyógyulásomban. Úgy érzem, hogy egy teljesen sikeres öt hónapos rehabilitáció van a hátam mögött és még jobb állapotba került a lábam, mint korábban volt.

hirdetés

BRSE: Milyen érzés volt újra a pályán lenni? Te szerezted a bronzparharc utolsó pontját, amely duplán üdvrivalgás követett. Ez mit jelentett számodra?

P.E.: Már március végén labdás edzéseken vehettem részt, amelyeken visszaszereztem a labdaérzékemet, az ugrás-landolás dinamikáját és újfent összeszoktam a lányokkal. Rendkívül jó érzés volt újra a csapattársaimmal a pályán lenni és hozzátenni saját tudásomat a sikerhez. Emlékezetes marad számomra a visszatérés és az a bizonyos utolsó pont. De nem gondolom, hogy az lett volna a legfontosabb, hanem inkább az, hogy sikerült lezárni az Újpest elleni párharcot és megszerezni a bronzérmet.

BRSE: Egy ilyen komolyabb térdsérülés után nem csak az izmokat, a mozdulatokat, hanem az önbizalmat is vissza kell szerezni. Melyik volt a legnehezebb számodra és miért?

P.E.: Hosszú hónapok munkája volt az, hogy újfent formába kerüljek és minden izmomat visszaépítsem és megerősítsem. De itt nem szabad megállni, tovább kell dolgozni. Meg kell tegyek mindent annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsem az esélyét egy újabb esetleges térdsérülésnek. Úgy gondolom, ha az izmok visszaszerzése megtörtént, akkor a mozdulatokat több százszor, akár ezerszer újra gyakorolni kell, hogy reflexként működjenek a jövőben. Talán az önbizalmat a legnehezebb visszanyerni, amely egy hosszú folyamat. Ennek az egyik fő lépcsőfoka a mentális elfogadás, hogy megtörtént a sérülés, de nem gondolhatsz arra, hogy felugrassz és mi lesz, ha ismét rosszul érkezel le. Idén nyáron sok mérkőzést fogunk játszani a válogatottal, hosszú lesz a felkészülés, szóval ott megvan minden lehetőségem arra, hogy folytassam az elkezdett munkát és visszaszerezzem 100 százalékosan az önbizalmamat. Ez szükséges, hiszen így a következő szezont teljes erőbedobással tudom elkezdeni Békéscsabán.

BRSE: Hogyan alakul számodra a szezon utáni időszak? Mikor kezditek el a válogatott edzőtábort, hogy alakul a programotok?

P.E.: Május első hetének végén a kötelező orvosi vizsgálatokkal kezdődött a program. Az azt követő hétvégét a családdal, barátokkal töltöttem, amely extra energiát és motivációt adott az előttünk álló időszakra. Az edzőtábor május 6-án, hétfőn kezdődött és az első etap június végéig fog tartani körül-belül, az Arany Európa Liga sorozat végéig. Ezt követően egy rövid „eltávot” kapunk és július közepén újra munkába állunk. Akkor elkezdjük a felkészülést a részben hazai rendezésű Európa Bajnokságra, amely augusztus végén rajtol el.

Forrás: BRSE