Az amerikai filmekben, sorozatokban rendszeresen láthatjuk, hogy a középiskolákban egy tanácsadó segít a diákoknak a hétköznapi problémáik, vagy a komolyabb nehézségek leküzdésében. Ez a lehetőség ma már nálunk is adott a fiataloknak.

Az iskolapszichológia mint tudományterület már komoly hagyományokkal rendelkezik, viszont Magyarországon még viszonylag újnak számít – mondta el Körömi Kitti pedagógiai szakpszichológus, aki a Békéscsabai Szakképzési Centrum több tagintézményében tölti be ezt a tisztséget. A hétköznapok során elsősorban a pedagógusok munkáját igyekszik megkönnyíteni, napi szinten velük és a diákokkal tartja a kapcsolatot, ha kell, a szülők bevonásával.

hirdetés

Fontos, hogy még a probléma kialakulása előtt legyen meg a kommunikáció lehetősége. Meg kell adni a lehetőséget a diákoknak és a tanároknak is, hogy bármikor fel tudják keresni a szakembert. Például amikor az új tanévben egy osztályt megkap a pedagógus, akár mint osztályfőnök, akár mint szakoktató, jó, ha beszélget erről a közösségről a pszichológussal (milyen változások vannak hétről hétre, be kell-e avatkozni valahol a tanulók egymás közti viszonyaiba). Sokszor egy probléma kapcsán nem is kell a pszichológus személyes megjelenése, elég, ha a tanárnak ad tanácsot, mit hogyan tegyen az adott osztályban.

Ami nagyon tipikus probléma, hogy amikor megérkeznek a kilencedikesek, akkor számukra minden nagyon új, sokféle szituációhoz kell alkalmazkodjanak. Általában az első félévben ezért a jegyeik is rosszabbak, amitől még stresszesebbek. A pedagógusok is tisztában vannak már ezzel, ők úgy tudnak segíteni, ha több esélyt adnak a gyerekeknek a javításra, ha türelmesebbek, és nem vonnak le azonnal következtetéseket egy-egy diákkal kapcsolatban, hanem megvárják, hogy megszokják az új környezetet.

Azért Körömi Kitti maga is rendszeresen találkozik az osztályokkal, a tanév elején például minden kilencedikes osztálynak bemutatkozik, később pedig prevenciós órákon beszélgetnek egy felmerülő, aktuális témáról. A konfliktuskezelés vagy a stresszkezelés rendszeresen elő szoktak kerülni, régebben beszéltek még az internetes zaklatásról is, viszont általában osztályfőnöktől függ, mennyi ehhez hasonló órát iktatnak be. Ha csak ilyen szinten is, de fontos a szakember számára a személyes kapcsolat.

Sokszor az jelent talán inkább problémát, hogy a fiatalok nem ismerik az iskolapszichológus tevékenységét, nem tudnak arcot társítani a névhez. Nem az a cél, hogy a problémás gyereket kiemeljék és „megszereljék”, hanem hogy ha tényleg baj van, akkor a diák akár egyedül is merjen úgy dönteni, hogy segítséget kér.

A Körömi Kittivel készült teljes interjút itt meghallgathatja: