2018. december 18-án jelenik meg a Munkácsy Mihály Múzeum új évkönyve, a Négy sávon. Ebben azokról az M44-hez kapcsolódó régészeti kutatásokról írnak a régészek, melyeket ők maguk végeztek. A további részletekről dr. Bácsmegi Gábor régészt, a kötet szerkesztőjét kérdeztük.
Az ásatások 2015 őszén indultak, a 2016-os év kimaradt, majd 2017-ben és 2018-ban dolgoztak újra. Idén ősszel lett vége a feltárásoknak, ezt az időszakot öleli fel a könyv is. A mű első részében a régészek munkájával ismerkedhetnek meg az olvasók – az ásatások tervezésétől a restaurálásig. A másodikban pedig egy virtuális utazás keretében Szarvasról Békéscsaba felé haladva bejárhatják a régészeti lelőhelyeket. A szakember szerint a kiadvány egyik legfontosabb ismérve, hogy egyszerre lesz érdekes a szakmának és a nagyközönségnek.
hirdetés
Tele van színes illusztrációkkal, rekonstrukciókkal és ásatási fényképekkel, így valóban odaképzelheti magát az olvasó. A kutatókat tekintve nem csak a régészek számára mond majd újat a kötet. Sor került egy természettudományos kutatásra is, megfúrtak egy jégkorszaki medret. Ezáltal megtudták, hogy milyenek voltak a vízrajzi viszonyok az egyes régészeti korokban. Ráadásul sikerült pollenmintákat is elemezniük, így Kamut határának története az elmúlt 12.000 évben kirajzolódni látszik.
A műben bemutatott leletanyag csak egy szelete a teljes felfedezésnek – árulta el a régész. A legszebb, leglátványosabb anyagok, történetek kaptak benne helyet. A leletek még sok évig adnak majd munkát a kutatóknak – részben mennyiségük, részben sokszínűségük miatt. Viszont mivel a szakemberek maguk is be vannak táblázva, sok vizsgálatra akár két évet is várni kell. Dr. Bácsmegi Gábor elmondása szerint vannak még olyan területek a nyomvonal mentén, amelyek érdemesek lennének a kutatásra. Viszont a további feltárásokhoz komoly anyagi forrás szükséges.
Régészeti érdekességek is kerültek elő
Egy különleges terület volt a Kamut határában talált egykori, leletekben igen gazdag, hosszú életű falu, erről is szó esik a könyvben. Nagy Dániel Sándor ásatásvezető régész szerint a települést talán már a X. században megalapították. Erre utalnak az ásatás során előkerült edénytöredékek és fémtárgyak, illetve a pogány időszakra jellemző, lófogyasztásra utaló csontmaradványok és a nomád hagyományokat mutató kettévágott kutyák is – számolt be honlapján a múzeum. Utóbbit az írásos források a pogány, nomád népek (pl. kunok, bolgárok) esküszertartásai során említik. A kalandozások korából pedig itáliai források ejtenek szót a magyarok kutyákra tett esküjéről.
Az ásatás eddigi eredményei szerint a falu élete folyamatos lehetett legalább a XII-XIII. század fordulójáig, nevét azonban egyelőre nem ismerjük. Maga a lelőhely 1,5 km hosszú és 1 km széles, így nem zárható ki, hogy a későbbi időszak leletei a nyomvonal által nem érintett területeken rejtőznek. A feltárás során talált néhány érme a XII. századból származik, pontos meghatározásuk a restaurálások után várható. Az ásatások során főként terménytároló gödrök, földbe mélyített házak, külső kemencék és kisebb árkok kerülnek elő. Nem ritka, hogy akár tíz kemencét is készítettek egymás közelében, melyekben az ételt készíthették. Az egyikből tojás maradványai is előkerültek. A lelőhely egyik érdekessége, hogy az egyik házba egy ló maradványait temették.
A könyvbemutató rendezvény helyszíne december 18-án, kedden 17 órától a békéscsabai Városháza Díszterme lesz. Ez is már hagyományos az évkönyvek bemutatása tekintetében.
A dr. Bácsmegi Gáborral készült interjút itt meghallgathatják:
