Szakértők egy csoportja úgy véli, sikerült azonosítaniuk bolygónk legrégebbi kőtöredékét egy olyan mintában, amelyet az Apollo-14 legénysége gyűjtött.
A szakértők úgy gondolják, hogy a kőzet egy ősi ütközés hatására került a Holdra – írja az IFLScience.
Miután az Apollo-14 legénysége megérkezett a Holdra, 1971. február 5-én, rengeteg mintát gyűjtöttek be. Jeremy Bellucci, a Svéd Természettudományi Múzeum munkatársának vezetésével a szakértők most ezeket a mintákat elemezték.
David Kring, a Holdtudományi és Holdkutató Központ szakértője és a csapat tagja szerint felfedezésük kivételes, és segít jobban megérteni, hogy hogyan is alakult bolygónk története 4 milliárd évvel ezelőtt.
A kutatók olyan technikát dolgoztak ki, amellyel képesek kimutatni a becsapódási törmelékeket a holdfelszínt beborító porszerű anyagban, a regolitban. A vizsgálat során egy 2 grammos, kvarcból, cirkonból és földpátból álló szilánkot azonosítottak. Az efféle anyagok a Földön gyakoriak, a Holdon azonban kifejezetten ritkán fordulnak elő.
A kőzetdarab kémiai elemzése felfedte, hogy a szilánk nagy valószínűséggel földi körülmények közt, 20 kilométerrel a felszín alatt kristályosodott. A szakértők úgy gondolják, hogy a kőzet egyéb anyagokkal együtt egy hatalmas becsapódást követően jutott az űrbe. Mivel a Hold ekkor még jóval közelebb volt bolygónkhoz, a törmelékek le tudtak rakódni felszínén. A későbbi becsapódások előbb beolvasztották a földi kőzetet a talajba, végül pedig mintegy 26 millió évvel ezelőtt egy aszteroida ismét a felszínre hozta.
Kring szerint elméletük a legegyszerűbb magyarázat a szilánk egyediségeire, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a kőzet egy olyan korszakban kristályosodott a Holdon, amelynek tulajdonságait egyelőre nem ismerik a kutatók.
