A rétisas a Körös-Maros Nemzeti Park legkorábban költő madárfaja. A párok már javában tatarozzák fészkeiket, és február elején várhatóan lerakják tojásaikat.

A rétisas nem épít minden évben új fészket, hanem hosszú időn át ugyanazt használj. A felújításról, tatarozásról azonban minden télen szorgalmasan gondoskodnak. Mivel évről-évre újabb anyagokat (ágakat, gallyakat, fűcsomókat) pakolnak hozzá, így idővel a fészek igencsak méretessé válik. Előfordul, hogy vastagsága és szélessége egyaránt meghaladja a másfél métert. Érdekesség, hogy ezek a fészkek egy másik fajnak is otthont adnak: alsóbb részeikben előszeretettel költenek a verebek.

A fészekjavítás és a tojásrakás idejét a rétisasoknál alapvetően nem az időjárás, hanem a nappalok hossza határozza meg. Február elején akkor is lerakják tojásaikat, ha a zord tél még keményen kitart. Fészekaljuk általában kettő, ritkábban három tojásból áll, melyekből meglehetősen hosszú idő, 38-40 nap elteltével bújnak ki a fiókák. A kicsik csak 80-90 napos korukban repülnek ki.

A rétisasok rendszerint a vízhez közeli facsoportok legmagasabb, legöregebb fáira rakják fészküket. A fák felső harmadában, gyakran 15-16 méter magasan, a törzs közelében választanak ki egy hármas elágazást, ott kezdenek építkezésbe. Az öreg madarak egész évben a fészek környékén tartózkodnak – írja honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.