Eperjesi László: a félsz az edzőben is ott van

márton anita Fotó: Magyar Edzők Társasága

A súlylökő Márton Anita sérüléséből felépülve bronzérmet szerzett a Glasgow-i fedett pályás Európa-bajnokságon. Edzőjét, id. Eperjesi Lászlót ez alkalomból azonban nemcsak a versenyről kérdezték, hanem az előttük álló szabadtéri szezonról és a húsz méteres álomhatár eléréséről is.

Anitának nem sikerült jól a selejtező a fedett pályás Európa-bajnokságon, csak hetedikként került a döntőbe. Mi volt ennek az oka?

A selejtező mindig is a mumusa volt, és ez volt az első igazi megmérettetése féléves kihagyás után. Igaz, indult a World Indoor Tour versenyein is, de egy világversenynek teljesen más a hangulata és a tétje. Volt rajta egy kis nyomás, hiszen bárhol áll dobókörbe, tőle már érmet várnak. Az önbizalmának sem tett jót a kihagyás. A kihagyás mindig szül egy kis kételyt a versenyzőben, hogy újra meg tud-e felelni a saját és a közönség elvárásának, hiszen ő a világbajnok, nem szerepelhet akárhogyan. Szerintem ezért lett kicsit görcsös a selejtezője, sok technikai hibája volt. Egy kis félsz ilyenkor egyébként az edzőben is van.

Mi történt a selejtező és a döntő közötti két napban?

Jól jött, hogy volt ennyi időnk a finálé előtt, ami elég volt arra, hogy megnyugodjon. Én is igyekeztem elhitetni vele, hogy ez nem az ő szintje, ennél jobbat tud. Kicsit megváltoztattuk az eredeti tervünket, és beiktattunk egy technikai edzést is, de golyó nélkül gyakoroltuk a technikát, ami nálunk jól bevált módszer.

Reális ez az eredmény és ez a bronzérem?

Ha valaki a verseny előtt azt mondta volna, hogy Anita újra tizenkilenc métert fog dobni, aláírtam volna. Glasgow-ban azonban úgy éreztem, húsz centivel jobbat tudott volna. De nehogy félreértsen, nem vagyok elégedetlen, hiszen ez az eredmény ilyen hosszú szünet után fantasztikus.

A tizenkilenc méteres kísérlet után nem érezte úgy, hogy akár lenne esély a címvédésre is?

De igen, ugyanis az a kísérlet sem volt tökéletes. Kicsit lapos lett, és ha csak húsz-harminc centivel nagyobb az íve, akkor megelőzte volna a többieket, sőt, szerintem abban a kísérletben a tizenkilenc és fél méter is benne volt. Arra viszont nagyon jó volt ez a dobás, hogy visszajött Anita önbizalma.

Az ellenfelek közül ki lepte meg jobban, a győztes Radoszlava Mavrodieva vagy az aranyról egy centivel lecsúszó Christina Schwanitz?

A bolgár lány nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi időben, vagy ötven centit javított az egyéni csúcsán, ami annak köszönhető, hogy technikát váltott. A lábváltásról áttért a csúszásra, ami nagyjából negyven százalékban más mozgást igényel. Mavrodieva erős és robbanékony versenyző, az eredmény szerintem rendben is van, engem csak az lepett meg, hogy mennyire gyorsan sikerült váltania. Schwanitz évközben, a kisebb versenyeken óriási eredményeket lök, de az elmúlt három-négy évben nem találja magát a világversenyeken. Gondoljunk csak a riói olimpiára, ahol éppen Anitával szemben betlizett. Ennek egyrészt valószínűleg mentális okai vannak, mert neki is nyomasztó lehet, hogy rendre nem tudja ilyenkor hozni magát, másrészt gondja lehet a formaidőzítéssel is.

Visszatérve Anita makacs térdsérülésére, most már minden rendben van vele?

Anita már teljesen egészséges, a sérülést nem csak meggyógyítani sikerült, hanem elfelejteni is, szász százalékos edzésmunkát tud végezni.

Ez alapján mi várható tőle a szabadtéri szezonban?

Minden feltétel adott, hogy a fedett pályához képest továbblépjünk, de ez a szabadtéri szezon nem lesz egyszerű. Most hétvégén lesz a téli dobó Európa-kupa, amelyen, tekintve, hogy Anita teljesítménye a nagy világversenyek után viszonylag gyorsan visszaesik, tizennyolc és fél méteres dobás már jó lenne. Mivel a szabadtéri világbajnokságot idén őszre tették, kicsit felborult vele a naptárunk is, mert kétszer kell formát időzítenünk. Át kell alakítani a felkészülést, és mivel címek megszerzése mindig fontosabb, mint a pénzdíjas versenyek, a világbajnokság áll az első helyen. Ennek viszont az lesz a következménye, hogy a Gyémánt Liga-sorozatban egy idő után romlik majd a teljesítménye, de már előre szólok, emiatt senki se ijedjen meg, mert így tervezzük.

Mikor beszélhetünk újra a húsz méteres álomhatár eléréséről?

A felépülés után Anitában újra megvan ennek a lehetősége, de még messze vagyunk a világbajnokságtól. Ha nem jön közbe semmilyen sérülés, a húsz méter akár már Dohában meglehet.

Forrás: Magyar Edzők Társasága

Szóljon hozzá!

 

Please log in to vote

You need to log in to vote. If you already had an account, you may log in here

Alternatively, if you do not have an account yet you can create one here.