A súlylökő Márton Anita sérüléséből felépülve bronzérmet szerzett a Glasgow-i fedett pályás Európa-bajnokságon. Edzőjét, id. Eperjesi Lászlót ez alkalomból azonban nemcsak a versenyről kérdezték, hanem az előttük álló szabadtéri szezonról és a húsz méteres álomhatár eléréséről is.

hirdetés

Anitának nem sikerült jól a selejtező a fedett pályás Európa-bajnokságon, csak hetedikként került a döntőbe. Mi volt ennek az oka?

hirdetés

A selejtező mindig is a mumusa volt, és ez volt az első igazi megmérettetése féléves kihagyás után. Igaz, indult a World Indoor Tour versenyein is, de egy világversenynek teljesen más a hangulata és a tétje. Volt rajta egy kis nyomás, hiszen bárhol áll dobókörbe, tőle már érmet várnak. Az önbizalmának sem tett jót a kihagyás. A kihagyás mindig szül egy kis kételyt a versenyzőben, hogy újra meg tud-e felelni a saját és a közönség elvárásának, hiszen ő a világbajnok, nem szerepelhet akárhogyan. Szerintem ezért lett kicsit görcsös a selejtezője, sok technikai hibája volt. Egy kis félsz ilyenkor egyébként az edzőben is van.

Mi történt a selejtező és a döntő közötti két napban?

Jól jött, hogy volt ennyi időnk a finálé előtt, ami elég volt arra, hogy megnyugodjon. Én is igyekeztem elhitetni vele, hogy ez nem az ő szintje, ennél jobbat tud. Kicsit megváltoztattuk az eredeti tervünket, és beiktattunk egy technikai edzést is, de golyó nélkül gyakoroltuk a technikát, ami nálunk jól bevált módszer.

Reális ez az eredmény és ez a bronzérem?

Ha valaki a verseny előtt azt mondta volna, hogy Anita újra tizenkilenc métert fog dobni, aláírtam volna. Glasgow-ban azonban úgy éreztem, húsz centivel jobbat tudott volna. De nehogy félreértsen, nem vagyok elégedetlen, hiszen ez az eredmény ilyen hosszú szünet után fantasztikus.

A tizenkilenc méteres kísérlet után nem érezte úgy, hogy akár lenne esély a címvédésre is?

De igen, ugyanis az a kísérlet sem volt tökéletes. Kicsit lapos lett, és ha csak húsz-harminc centivel nagyobb az íve, akkor megelőzte volna a többieket, sőt, szerintem abban a kísérletben a tizenkilenc és fél méter is benne volt. Arra viszont nagyon jó volt ez a dobás, hogy visszajött Anita önbizalma.

Az ellenfelek közül ki lepte meg jobban, a győztes Radoszlava Mavrodieva vagy az aranyról egy centivel lecsúszó Christina Schwanitz?

A bolgár lány nagy fejlődésen ment keresztül az utóbbi időben, vagy ötven centit javított az egyéni csúcsán, ami annak köszönhető, hogy technikát váltott. A lábváltásról áttért a csúszásra, ami nagyjából negyven százalékban más mozgást igényel. Mavrodieva erős és robbanékony versenyző, az eredmény szerintem rendben is van, engem csak az lepett meg, hogy mennyire gyorsan sikerült váltania. Schwanitz évközben, a kisebb versenyeken óriási eredményeket lök, de az elmúlt három-négy évben nem találja magát a világversenyeken. Gondoljunk csak a riói olimpiára, ahol éppen Anitával szemben betlizett. Ennek egyrészt valószínűleg mentális okai vannak, mert neki is nyomasztó lehet, hogy rendre nem tudja ilyenkor hozni magát, másrészt gondja lehet a formaidőzítéssel is.

Visszatérve Anita makacs térdsérülésére, most már minden rendben van vele?

Anita már teljesen egészséges, a sérülést nem csak meggyógyítani sikerült, hanem elfelejteni is, szász százalékos edzésmunkát tud végezni.

Ez alapján mi várható tőle a szabadtéri szezonban?

Minden feltétel adott, hogy a fedett pályához képest továbblépjünk, de ez a szabadtéri szezon nem lesz egyszerű. Most hétvégén lesz a téli dobó Európa-kupa, amelyen, tekintve, hogy Anita teljesítménye a nagy világversenyek után viszonylag gyorsan visszaesik, tizennyolc és fél méteres dobás már jó lenne. Mivel a szabadtéri világbajnokságot idén őszre tették, kicsit felborult vele a naptárunk is, mert kétszer kell formát időzítenünk. Át kell alakítani a felkészülést, és mivel címek megszerzése mindig fontosabb, mint a pénzdíjas versenyek, a világbajnokság áll az első helyen. Ennek viszont az lesz a következménye, hogy a Gyémánt Liga-sorozatban egy idő után romlik majd a teljesítménye, de már előre szólok, emiatt senki se ijedjen meg, mert így tervezzük.

Mikor beszélhetünk újra a húsz méteres álomhatár eléréséről?

A felépülés után Anitában újra megvan ennek a lehetősége, de még messze vagyunk a világbajnokságtól. Ha nem jön közbe semmilyen sérülés, a húsz méter akár már Dohában meglehet.

Forrás: Magyar Edzők Társasága