A Kiskunság és Észak-Vajdaság területén található vizes élőhelyek jobb, természetvédelmi célú kezelésére dolgoznak ki megoldásokat magyarországi és vajdasági szakemberek – tájékoztatta a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) közkapcsolati igazgatósága az MTI-t.

hirdetés

Az Alföldön a mesterséges csatornahálózatot a 20. században hozták létre. A terület magyarországi részén – hivatalosan – 4723 kilométernyi csatornarendszer található. De a „partizán csatornákkal” együtt a tényleges hossz ötezer kilométer lehet a Kiskunságon. Annak idején ezek feladata volt a belvizek elvezetése, hogy a tavakat, vizes élőhelyeket, lápokat lecsapolva a területeket művelés alá lehessen vonni.

hirdetés

Az SZTE Ökológiai Tanszékének tudományos munkatársa, Tölgyesi Csaba kifejtette, a térség a kiszáradását nemcsak a vízelvezető csatornák okozzák. Ehhez jelentősen hozzájárul a klímaváltozás, a kommunális vízhasználat, az öntözés és az erdőterületek növelése is. Sok helyen, ahol a táj már kiszáradt, ezek a csatornák menedéket nyújtanak a nagyobb vízigényű állat- és növényfajoknak. A szakemberek elképzelése szerint a csatornák vízelvezető képességének csökkentésével lehetne megőrizni ezt a funkciót. Többek között érdemes lenne bizonyos szakaszokon rövid áttöltéseket kialakítani. Vagy növelni a zsiliphálózat sűrűségét.

hirdetés

A projektben érintett terület két zónából áll. A Palicsi- és Ludas-tó néhány tízezer hektáros vízgyűjtő területe érinti Vajdaság északi és a Kiskunság déli részét is. Ez teszi kiemelten fontossá a határon átnyúló kooperációt. A cél, hogy az ezen a területen megtalálható állat- és növényfajok kipusztulását megakadályozzák és lassítsák. Úgy, hogy vizes menedékhelyeket tartanak fenn. Ezek a csatornák zöld folyosókat képeznek a tájban. Ezáltal egymástól elszeparált élőhelyeket is összeköthetnek. A kezelési terv megvalósításával számos különleges faj – védett halak, mint a lápi póc és a réti csík, a kétéltűek közül a vöröshasú unka vagy a megritkuló zsombéksás, illetve a kihalás szélére sodródott vidrafű – is megóvható.

A kétéves projektben az SZTE szakemberei együtt dolgoznak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vízellátási és környezetmérnöki intézete, a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület és a Palics-Ludas Közvállalat munkatársaival. A fajmentő projekt résztvevői a megvalósítás során maguk is figyelnek arra, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjanak munkájuk közben. A szakemberek több tízezer kilométert tesznek meg terepen, miközben járműveik szén-dioxidot juttatnak a légtérbe, mellyel folyamatosan hozzájárulnak a klímaváltozáshoz. Az SZTE történetében először terveztek be a projektbe olyan szolgáltatást, amely lehetővé teszi az ökológiai lábnyom eltüntetését. Az egyetem – a World Land Trusttel együttműködve – akkora méretű esőerdő erdészeti beavatkozás alól történő végleges mentesítését biztosítja, amekkora képes a projekt során termelt szén-dioxidnak megfelelő mennyiséget kivonni a légkörből – írja az MTI.