A közelmúltban Ashley Evans, a BRSE amerikai feladója is megkezdte a munkát Békéscsabán. Ezúttal az első benyomásairól, céljairól és a sokak által nagyon nehéznek tartott magyar nyelvről is mesélt.
Mint sport, miért a röplabda mellett döntöttél?
AE: 8 vagy 9 éves lehettem, amikor elkezdtem röplabdázni. Az általános iskolában lehetőségem nyílt több sportágat is kipróbálni, elég sportos alkat voltam már akkor is. Pár évig több csapatban is játszottam, többek között kipróbáltam a focit, a kosárlabdát, sőt még a teniszt is. Az általános iskola utolsó évében el kellett döntenem, hogy a középiskolában mit szeretnék sportolni majd, mert az összes sportág egy időben zajlott, szinte ugyanakkor voltak az edzések és a meccsek is. Három sportág közül a röplabdázást választottam. Visszatekintve jó döntést hoztam akkor, hiszen már az amerikai iskolacsapat helyett, egy európai profi klubban játszhatok.
Ez is érdekelheti
Egy férfi holttestére bukkantak BékéscsabánIsmereteink szerint több ajánlatod is volt. Az európai klubok közül miért a BRSE csapata mellett döntöttél?
AE: A klubnak sikeres múltja van, több bajnoki cím tulajdonosa, nemzetközi sorozatok állandó résztvevői. Az idei Challenge Kupa-szereplést nagyszerű lehetőségnek tartottam. Eldöntöttem, hogy ebben a szezonban még magasabb szinten szeretnék játszani. Emellett csak jó dolgokat hallottam a klubról, a csapatról és magáról az országról is. Úgy éreztem, hogy a klub céljai megfelelnek az én céljaimnak.
Hogy érzed magad a klubnál, milyenek a csapattársak?
AE: A lányok nagyon kedvesek, azonnal bevettek a csapatba. Mindenki jól beszél angolul, ami megkönnyíti a dolgom. Nemrég meghívtak Szedi meglepetés bulijára is, ami nagyon jól esett, ott volt az egész csapat. A klub munkatársai is segítőkészek, nagy figyelmet fordítanak arra, hogy azok a játékosok, akik más városból, országból érkeztek jól és kényelmesen érezzük magukat Békéscsabán. A stábot is profinak tartom, már az első hetekben sokat tanultam, ha ezen az úton haladunk, szép sikerek várnak ránk.
Mivel töltöd a szabadidődet?
AE: Nagyon szeretek olvasni, igazából bárhol képes vagyok olvasni, mivel mindig van nálam legalább egy könyv, néha több is, amit elővehetek. Többször kiültem már a főtérre is olvasni egy árnyékos padra, vagy ültem be ezért az egyik kávézóba. Az olvasás mellett nagyon szeretek főzni is. A családommal minden nap beszélek, elmondják az otthoni híreket.
Sikerült már megismerkedni Békéscsabával?
AE: Nem vagyok az az otthonülős típus, így azt mondhatom, hogy már sok helyen megfordultam Békéscsabán. A kerékpárommal könnyen eljutok bárhova. A főteret és a főutcát igazán kedvelem, tetszik a sok kávézó, étterem, meg persze a fagyizók is. Amióta rátaláltam a piacra, azóta gyakran járok oda vásárolni, tetszik a hangulata, az árusok mind nagyon segítőkészek és kedvesek. Tudom, hogy Magyarországon, kiváltképp Békéscsabán ennek komoly hagyománya van.
Van olyan dolog, amiben hasonlít a szülővárosod Békéscsabához?
AE: Cincinatti az Egyesült Államokban nem számít nagyvárosnak, de Békéscsabához képest jóval nagyobb. Nekem Békéscsaba sokkal karakteresebb, sokkal jellegzetesebb épületei vannak, mint a szülővárosomnak. A szüleim Cincinatti városközpontjától északra élnek, ez a városnak egy külső kerülete, elég kertvárosias, emiatt egy kicsit hasonlít Békéscsabához, lehet ez az oka annak, hogy itt is otthon érzem magam.
Hogy állsz a magyar nyelvvel? Van már, amit megértesz?
AE: A csapattársaim az öltözőben vagy edzés után előszeretettel tanítgatják nekem a szavakat, lehet azért, mert jókat szórakoznak a kiejtésemen. Még otthon, Cincinattiban utánanéztem, hogy hogyan üdvözlik egymást az emberek, így az első magyar szavam a “sziasztok” volt. Már el tudom mondani, hogy “éhes vagyok”, ezt edzés után elég gyakran használja mindenki, azt is ki tudom mondani, hogy “fehérje”. Egyelőre ennyi, de elhatároztam, hogy nekiülök a magyar ábécének, úgy lehet könnyebb lesz megtanulni és kiejteni a szavakat.
Mik a céljaid a 2019/2020-as szezonban?
AE: Célunk, hogy lépésről lépésre lépjünk előre! Hosszú és küzdelmes szezon lesz, ahol lépten nyomon harcolni és bizonyítani kell. Készen állunk erre! A magam részéről szeretnék jobb lenni, tovább fejleszteni a tudásom mind a pályán, mint a magánéletben. A sportban nem számít mennyire vagy jó, mindig lehet fejlődni és mindig lehet még jobbnak lenni, nekem ez a célom.
Forrás: BRSE