A BRSE válogatott centere, Pekárik Eszter a decemberi sérülése utáni időszakról, az idei csapatról, valamint a tanulmányairól árult el részleteket. Alább a vele készült interjú olvasható.

Veszprémben születtél, ott nőttél fel. Milyen egyéb sportágak érdekelnek?

P.E.: A röplabdán kívül más sportágat nem próbáltam, de úgy érzem, jó döntést hoztam ezzel. Az, hogy más sportágat nem próbáltam viszont nem azt jelenti, hogy nem is szeretek mást nézni. A röplabda mellett a kézilabda áll a legközelebb a szívemhez, ez valószínű a szülővárosomnak köszönhető, hiszen Veszprémben mindenhol érződik a kézilabda iránti szeretet és tisztelet. Amíg ott éltem, az Édesapámmal vettünk bérletet és jártunk a meccsekre is. Már akkor azt éreztem, hogy én is szeretnék ennyi ember előtt pályára lépni. Néhány évvel később teljesült is a vágyam.

Decemberi sérülésed után gőzerővel készültél a szezon további részére. Mi hajtott? Honnan vetted a lelkierőt a nehezebb pillanatokban?

P.E.: Sajnos a decemberi sérülésem már a harmadik térdsérülésem volt, így tisztában voltam vele, hogy mi vár rám. Ebben az időszakban kicsit bezárkóztam, kerestem a hibákat, hogy miért történhetett meg újra ilyen velem. Szerencsém volt, mert mellettem állt a családom, a párom és a klub is. Rengeteg erőt és biztatást kaptam tőlük. Baran Ádám, a BRSE elnöke azonnal jelezte, hogy nem fogják elengedni a kezem, mindenben számíthatok rájuk, ami rendkívül jó érzés volt, ez a fajta hozzáállás ritka a hideg, profi világban, mindez sok erőt adott. A rehabilitációm alatt a legnagyobb segítségemre az erőnléti edzőnk, Karolj Ferenc és a Sanitas Diagnosztikai Központ gyógytornásza, Kovalcsikné Czifrák Tímea volt.

Célul tűztem ki, hogy még a szezonban pályára szeretnék lépni, ami tudtam, hogy nem reális cél, de mégis kellett valami, ami hajtson. Végül sikerült elérni a célom, noha csak egy alkalommal. Az Európa-bajnokság is egy hasonló cél volt, hiszen nem minden nap rendeznek Magyarországon ilyen szintű versenyt. Ezt sikerült elérnem, és azt hiszem, hogy elégedett lehetek a saját teljesítményemmel.

Ha össze kellene hasonlítani a tavalyi és az idei csapatot akkor miben látod a különbséget?

P.E.: A sérülésem miatt tavaly nem tudtam ott lenni minden edzésen és utazáson, így ezekből, az úgymond csapatépítő programokról jelentős részben kimaradtam. Az idei csapatnál viszont már most az látszik, hogy sokkal jobban tud harcolni egymásért. Emellett szerintem ebben a szezonban jobban passzolnak egymáshoz a karakterek, mint a tavalyi évben, látszik, hogy gondosan és szisztematikusan lett felépítve a rendszer.

Mennyire fontos számodra a tanulás? Milyen tanulmányokat folytatsz jelenleg?

P.E.: A tanulás mindig központi szerepet játszott az életemben, de egy ponton el kellett döntenem, hogy a tanulás vagy a sport kerüljön az első helyre. Ez utóbbi mellettem döntöttem. A tanulást azonban nem adtam fel, jelenleg Békéscsabán kozmetikusnak tanulok, ami mindig is érdekelt. Ez a képzés könnyen összeegyeztethető az edzéseimmel. Ennek a csapattársaim is kiváltképpen örülnek, gyakran kérik, hogy csináljak meg vagy éppen tanítsak meg nekik valamit. Ez mindig jó érzéssel tölt el.

Hasonló a helyzet a fonással is. Még kiskoromban tanultam meg, amit a mai napig rendszeresen hasznosítok. Egyrészt hasznos, mert nem szeretem, ha a meccsen vagy akár az edzésen a hajam a szemem elé kerül, másrészt sokkal szebb és rendezettebb az ember haja ezáltal. Ezt szintén értékelik a lányok, sokuknak minden meccs előtt be is fonom.

Saját bevallásod szerint miben fejlődtél a legtöbbet amióta Békéscsabán vagy?

P.E.: A legszembetűnőbb talán a fizikai fejlődésem, az évek alatt sokat formálódtam, izmosodtam, ami hozzájárul a jó állóképességemhez. Emellett technikailag is sokat fejlődtem, köszönhető ez a számtalan egyéni gyakorlatnak. Természetesen van még miben fejlődni, de azt hiszem napról napra jobb vagyok.

Ha elutaztok valahova ki szokott a szobatársad lenni?

P.E.: Hannával szoktunk egy szobában lenni. Ennek az egyik oka talán az, hogy régóta ismerjük egymást. Nem okoz problémát, ha mással vagyok egy szobában, mindenkivel jóban vagyok a csapatba, hamar megtaláljuk a közös hangot szobatársként is.

Forrás: BRSE