Megjelent Frei Tamás legújabb, egyben ötödik regénye a Bábel. A szerző a korábbi regényeihez hasonlóan akciódús, fordulatokban és izgalmakban gazdag történetet ígér.

Frei Tamás a Körös Hírcentrumnak adott telefonos interjúban sok érdekességet említ a könyv keletkezésével kapcsolatban, íme a teljes beszélgetés:

Mi adta az új könyv alapötletét?

Mindig van valami, ami mélyen elgondolkodtat és mindig olyan témákat keresek, amelyek kitartanak, hosszasan léteznek. Ez az ügy, amit a magyar médiában migránsválságnak hívnak, én inkább modern kori népvándorlásnak hívnám. Ez egy komplex ügy, ami nem fog könnyen elmúlni. A túlnépesedés a klímaváltozás és ezer dolog hat erre. A Földközi-tengeren zajló menekülthullám mellett lehet olvasni arról, hogy műkincs, kábítószer és fegyver csempészet folyik. Azok a hajók nem csak menekülteket szállítanak. Ez így egyben elég érdekes ahhoz, hogy egy szórakoztató, izgalmas regényt készítsek köré.

Hogyan zajlott a regény írása? Volt olyan helyszín, ahová kifejezetten a könyv miatt ment el?

Ez mindig így van. Van egy csomó olyan helyszín, ahova direkt elmegyek, azért, mert azt gondolom, a regény története afelé visz. Az olvasók, akik a maguk elé képzelt belső mozit látják, érzik, hogy a regény szerzője járt ezeken a helyszíneken. Szerintem nem lehet csak úgy képzelőerőből írni.

Viszonylag sok idő eltelt az előző és a mostani könyv megjelenése között. Volt ennek különösebb oka, vagy egyszerűen az élet így hozta?

Kicsit az élet is így hozta, de volt oka is. Amikor a legutóbbi regényemet befejeztem, aminek a főhőse André Calvi volt, akkor azt gondoltam, hogy a következőben is ő lesz. A regény címe Berlini játszma lett volna, témája: Magyarország és Németország viszonya. Azt éreztem négy évvel ezelőtt, hogy erről nagyon sok minden fog a mi sorsunkat illetően szólni. Autóipar, az ipari összeköttetés, a befektetések, a politika viszonyok – e köré szerettem volna egy regényt kreálni, de ezt 1-2 év alatt meghaladta az idő. Már dolgoztam ki a sztori vonalát, a főhős mellett a többi szereplő is megvolt és egyszer csak elengedtem. Azt gondolom: a népvándorlás, a migránsválság ma jobban foglalkoztatja az olvasókat.

Az új történet hozta magával az új főhőst is?

Igen. Ez egy olyan ügy, ahol komoly szereplők vannak. Fegyvergyárosok, politikusok, akik között a lavírozás fejben és észben játszódik. Nem feltétlenül egy olyan főhős kell, mint André Calvi volt, aki a francia légióban edződött és verekedve, lövöldözve üldözi a rossz fiúkat. Eleve most olyan világot élünk, hogy nem a magányos hősök oldják meg a problémáinkat.

Olvasva a könyvet, megfordul az ember fejében, mennyi a valóságalapja? Mennyire tükrözi a valódi történéseket a könyvbéliek?

Természetesen ez egy fikció. De ahol a regény sztorijába, olyan dolgok vannak beleszőve, amik megtörténtek, ott pontosak a nevek és a dátumok is. Én kifejezetten élvezném azt, ha rákeresnének az olvasók egy-egy szereplőre, utánanéznének azoknak a történeteknek, amelyek emlegetve vannak. Ez egy valóságszerű regény, abban az értelemben, hogy az a világ, amiben játszódik, teljesen valóságos. Nagyon sok szereplő létező személy. Néha valós, néha egy kicsit eltekert névvel szerepelnek a könyvben. Szerintem manapság fikcióban jobban lehet írni a valóságról, mint tényfeltáró riportban.

Hogyan kötődik Magyarországhoz a regény?

Sokszor az a benyomásom, hogy csak magyar szemüvegen keresztül nézzük a világot és az a perspektíva hiányzik, hogy ugyan azt a sztorit, hogyan látják Franciaországból, vagy Amerikából. Amikor televízióztam nagyon sokszor csináltam olyan riportfilmeket, ahol nem feltétlenül a szereplők voltak magyarok, de a téma az nagyon érdekelt minket, magyarokat. Szerintem ez az egész népvándorlás, migráns ügy nagyon érdekel minket. Mit csinálnak a segélyszervezetek a Földközi-tengeren? Mi a szerepük? Kik mozgatják a szálakat? Egy drótkerítéssel ezt meg lehet állítani? Hogyan szövődik mindebbe bele például a magyar letelepedési kötvény? Milyen a keleti nyitás következtében Magyarország kapcsolata a Kaukázus vidékével, ahol abszolút dúl az illegális műkincs kereskedelem? Hogyan fonódunk mi egy csomó nagy sztorira rá, aminek esetleg a rétegét nem látjuk Budapestről? Mindez benne van a regényben.

Magyarországra nem feltétlenül jutnak el a műkincs kereskedelemmel kapcsolatos hírek. Miért tartotta fontosnak, hogy épp ezt az aspektusát emelje ki ennek a komplex problémának.

Szerintem nagyon érdekes, hogy amióta az Iszlám Állam olajbevételei csökkentek, azóta más bevételi forrás után néztek. Ez a bevételi forrás az illegális műkincs kereskedelem. Az Iszlám Államnak 2018-ban – és csak Szíriából -, a műkincs kereskedelemből 2 milliárd dollár bevétele származott. Ezeket a kincseket nyugati érdekek veszik meg. Gazdag, befolyásos, nyugati emberek. Azt az ellentmondást nehezen tudom feldolgozni, hogy a nyugati államok küzdenek az Iszlám terrorizmussal, de közben nyugati, gazdag emberek pénzéből működik jelentős részben az Iszlám terrorizmus. Ezt szerettem volna boncolgatni.

Mi alapján választotta ki, hogy a borítón mely kultúrák jelenjenek meg?

A cél az volt, ha ránéz az olvasó a borítóra, egyből érezze, hogy merre fogja sodorni a regény. Amúgy én a Metropolitan múzeumban tavaly alaposan végignéztem ezeket a mezopotámiai kincseket és nekem rettenetesen tetszettek ezek a bronz, arany fejek. Irtó izgalmasnak találom látványilag ezeket. Innen aztán már a képzelőerő működött, hogy egy ilyen kincs köré szőjem a regényt.

Milyenek a visszajelzések a könyvvel kapcsolatban?

Egyelőre nincs, pár napja jelent meg. 1600-an voltak a nyitó dedikáláson, 5-6 órán keresztül dedikáltam, ami azt jelenti, hogy van érdeklődés a könyv iránt. Azt szokták mondani, hogy az új könyv iránti érdeklődés az előző könyvnek a kritikája. Tehát ha az nem volt sikeres, akkor az új könyv nem érdekli az olvasókat. […] Körülbelül másfél hónappal a megjelenés után az eladási statisztikát figyelve derülhet ki, hogy konkrétan ez a könyv hogy tetszik az olvasóknak.

A legtöbb könyvére jellemző és a pályája kezdete óta is egyfajta vezérelv, hogy szélesítse, tágítsa a közönség és az olvasók látókörét. Ez tetten érhető ebben a könyvben is.

Egy kicsit mindig. Én azt gondolom hogy, az az izgalmas az információs szórakoztatásban, hogyha szórakoztatva vagyunk olvasóként, tévé nézőként. Ha pedig befejezzük egy regénynek az olvasását, vagy megnézünk egy műsort, akkor egy picit többet tudunk arról a témáról, ami köré az szőve volt. Komplexebben kell látnunk a világot. Arra jöttem rá ahogy utaztam és riporterként dolgoztam, hogy a világ egyre komplexebb. Nincsenek igen és nem, egyszerű fekete vagy fehér válaszok.

Hogy látja a magyar olvasókat ebből a szempontból? Nyitottak már a világra, keresik a válaszokat?

Én ugye csak a saját olvasóimról tudok beszélni. Nagyon boldog vagyok attól, hogy az én olvasóim nyitottak és sokan vannak. A regényeim 140-160 ezer példányban szoktak elkelni. Magyarországon az egy elég magas szám. Sokan mondják, hogy 2-3 olvasót is lehet egy regényre számolni, szóval így már közel vagyunk a fél millióhoz. Ha egy ilyen regény Magyarországon fél millió embert érdekel és elolvassa, attól én nagyon boldog vagyok és nekem ez azt üzeni: van nyitottság.

Frei Tamással készült interjúnk alább meghallgatható: