A görögdinnye vásárlásakor mindig van az emberben egy kicsi bizonytalanság, vajon érett, jó ízű lesz-e? A megfelelő érettség, íz a többi gyümölcs esetében is alapvető szempont, de ez a kérdés valahogy mégis a görödinnyénél vált különösen fontossá. A dinnyék szakértő ábrázattal való paskolása és/vagy kopogtatása, a több száz kilós dinnyehalom átválogatása a tökéletes példány kiválasztása érdekében sajátos rítusa a nyárnak.

A megfelelő dinnye kiválasztása a hagyomány szerint nagy figyelmet, tapasztalatot igényel, már-már művészet, amelynek jutalma a valóban kiváló íz. De ha ne adj isten mégsem sikerült volna jól a választás, és szégyenszemre tököt vettünk dinnye képében, akkor nyilvánvalóan átvertek minket. Csaló minden dinnyeárus és az idén amúgy is rosszak a dinnyék. Azért persze próbálkozunk tovább.

A görögdinnye érettségének a megállapítása valóban szakértelmet igényel, főként a dinnyetermelőtől. Általában a táblán több helyről vett minták megkóstolása alapján döntik el a betakarítás időpontját. Vagyis azt, hogy érett-e már a dinnye vagy még szüksége van egy kis hízlalásra. Mivel a görögdinnyét a gyümölcsök többségéhez hasonlóan biológiai érettségben fogyasztjuk, ezért az érettségi állapotra kóstolás nélkül is következtetni lehet bizonyos jelekből.

Árulkodó lehet a dinnye kocsánya, hiszen az érett gyümölcs már készen van, az anyanövényre már egyre kevésbé van szüksége. Ezért a kocsány kezd száradni, barnulni (a fán termő gyümölcsök ugyebár lepottyannak). Az erős, friss, zöld kocsányú dinnye valószínűleg még nem érte el a teljes érettséget.

A csíkos héjú fajtáknál érdemes a színre is figyelni, ugyanis a világosabb csíkoknál megjelenő halvány vajszín az érett állapotot jelzi. Az ütögetésre jelentkező kongó hang nem jelenti feltétlenül azt, hogy a dinnye érett. Sokszor csupán azt jelzi, hogy a dinnye belseje nincs megszakadva, magas a víztartalma. Ez a „technika” inkább a szezon végén lesz érdekes, amikor már a túlérett, belül löttyedt dinnyék kiszűrése a feladat.

Az sem mindegy, milyen körülmények között tárolt dinnyét vásárolunk. A görögdinnye frissen szedve a legfinomabb, ezért fontos, hogy betakarítás után mielőbb a vásárlókhoz jusson. Bár látszólag jól bírja a tárolást, helytelen az a gyakorlat, amikor kánikulában a tűző napon (ahol akár 45-50 fokra is felmelegedhet) nagy halomba rakva árulják a dinnyét. Ha túl nagy a kupac, az alul lévő dinnyék bizony megnyomódhatnak. Ettől romlásnak indul a termék, különösen a vékonyabb héjú fajták. Mivel a gondatlan tárolás nem kedvez az ízek megőrzésének, az ilyen helyeket tanácsos elkerülni.

Nagyon jünk oda kell figyelni a higiéniai körülményekre, ha felezett dinnyét vásárol valaki. Csak olyan helyen, ahol az eladó tud kezet mosni, tisztán tartja a kést és az asztalt, valamint gondosan lefóliázza a dinnyefeleket.

Forrás. Nébih