Katonai tiszteletadás mellett felvonták a nemzeti lobogót az Országház előtt a március 15-ei nemzeti ünnepen, hétfő reggel.

A zászlót Benkő Tibor honvédelmi miniszter engedélyével vonta fel a Himnusz hangjaira a honvédség díszegysége. A Kossuth Lajos téren néhány érdeklődő követte figyelemmel az idei nemzeti ünnep egyetlen központi programját. A rendezvény valamennyi résztvevője és nézője maszkot viselt, többségükön kokárda is volt.

A zászlófelvonás után Áder János köztársasági elnök mondott ünnepi beszédet, amelyet a közmédia közvetített. Képesek vagyunk-e az eddiginél is jobban összefogni egy, az életünket és szabadságunkat fenyegető erővel szemben, amely fájdalmat és halált hoz közénk? – tette fel a kérdést ünnepi beszédében a koronavírus-járványra utalva a magyar köztársasági elnök. Áder János azt mondta: a küzdelem akkor válik személyessé, ha a baj már a mi ajtónkon kopogtat.

„Amikor a kapuból kinézve tűztől vöröslik az ég alja” – fogalmazott a politikus. Eloltjuk-e a járvány tüzét azzal az egyszerű döntéssel, hogy beoltatjuk magunkat, vagy maradunk áldozatok, és tehetetlenül várjuk, hogy valami csoda történjen velünk? – tette fel a kérdést. Tudunk-e cselekedni hazánkért, családunkért, közösségeinkért, szomszédunkért, mindannyiunk szabadságáért, vállaljuk-e a védekezésből a felelősség ránk eső részét? – firtatta.

Áder János azt mondta, hogy március idusán legyen mindannyiunk számára méltó üzenet Arany János gondolata:” .küzdenünk kell. De (.) nem szebb dolog-e a magunk ügye mellett dicsőségesen küzdeni, mint megadni magunkat az ellenségnek (.)?” Az államfő Jókai Mór erkölcsi parancsára is emlékeztetett: „tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt”, és amellyel a magyar nemzet szabadsága kezdődik. És bár e napról 173 éve emlékeznek meg a magyarok, 31 éve pedig már szabadon teszik ezt, az idei már a második olyan március 15-e, amit nem lehet az elmúlt évek hagyományai szerint ünnepelni – idézte fel az államfő.

Áder János Arany János szavaival válaszolt azoknak is, akik azt kérdik: van-e mit ünnepelni egyáltalán? Segít-e rajtunk most egy 173 évvel ezelőtti történet? Arany János tudta: a modern magyar történelem legnagyobb vállalkozása, a polgári átalakulás, csak akkor sikerülhet, ha minél többen a magukénak érzik, ha a változás kiteljesedik. Ha a szabadság mindennapi tapasztalat, ha annak értelme lesz, és ha veszélybe kerül, az emberek készek áldozatot hozni érte.

A költő válasza a kérdésre, tűz esetén oltaná-e a szomszéd házát vagy a helység távolabbi épületét, az volt: felebaráti kötelességből is oltaná azt, másodszor pedig azért, hogy a tűz ne terjedjen tovább, akár a saját házára. „Ha a magad házát meg akarod menteni, a másik házát is ótalmaznod kell”. A veszélyben egymásra vagyunk utalva, a magunk biztonsága a többiekétől függ, egyedül nem lehet veszélyhelyzetet kezelni – hangoztatta a köztársasági elnök. Ehhez a felismeréshez azonban a forradalmak és szabadságharcok önmagukban még kevesek lehetnek. A forradalom ugyanis lehet távoli, a küzdelem azonban akkor válik személyessé, ha a baj már a mi ajtónkon kopogtat – mondta.

A koronavírus-járvány miatt idén is elmarad a többi hagyományos március 15-ei helyszíni ünnepség. A Kossuth- és Széchenyi-díjak átadását is későbbre halasztják, de a díjazottak névsorát az ünnep napján nyilvánosságra hozzák.

Március 15-e a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete. Munkaszüneti nap 1989-ben volt először, és 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep – írja az MTI.