Szinte egész Békés megye narancssárgába borult a választások estéjén, ám Mezőhegyes egyedüli türkiz szigetként tűnt fel az ország délkeleti szegletében. Az ellenzék itt egyéniben és pártlistán is több szavazatot hozott a kormánypártoknál, ráadásul a legrosszabb helyzetben lévő lakosokat tömörítő szavazókörben győzött legnagyobb arányban.
A közelben nőttem föl. Betört ablakokkal szomorkodó elhagyatott feldolgozóüzemek, fürgén rohangáló fácánok és az óriási földeket a hosszú hétvégén is szorgosan szántó traktorok tarkítják a végtelen rónaságot, miközben egyszerelvényes pici dízelvonattal robogok otthonmegyém csücskébe. Mezőhegyes visszahozza falun töltött gyerekkorom életképeit: a közért előtti kis fatáblán mindenféle, kézzel eszkábált hirdetéseken kínálnak eladásra cipőt, gázrezsót, fenyőfát. A kontrafékes biciklik kosarában rendezetten sorakoznak házitejes és kannásboros flakonok, a multifunkciós ábécé pedig továbbra is egyszerre szolgál boltként, kocsmaként és közösségi találkozóhelyként. Az egyik presszóban délelőttre már sörfelesektől spicces bácsika kaján vigyorral ajánlja, hogy legyek erős és bolondítsam meg a kávémat néhány cent rummal. Ő Márki-Zay Péter csapatára szavazott.
Mezőhegyes egyébként nem lóg ki a környező települések sorából: a népesség összetétele, a jövedelmi helyzet és a munkaerőpiaci kihívások nagyon hasonlóak, mint Békés megye 4-es számú választókörzetében akárhol. Ám míg az orosházi székhelyű kerületben a szavazatok felét begyűjtő kormánypárt mind egyéniben, mind listán több mint 10 százalékpontos előnnyel verte tönkre az egész mezőnyt, addig helyben az ellenzéki aspiráns és pártlista is kényelmesen utasította maga mögé ellenfeleit. Két önkormányzati képviselő is segített megfejteni a rejtvényt.
Az országban egyedülálló ménesbirtok árnyékában
Vendéglátóim külön-külön magukkal visznek, hogy kívül-belül megismerjem Mezőhegyest. A 18. század óta létező ménesbirtok fejlesztései révén a monarchia korabeli fényűzés rajzolódik ki: klasszikus stílusban épült pompás iskola, milliméter pontossággal vágott pázsit, méltóságos, felszentelt kereszt nemzeti szalaggal átkötve és nemes paripák, akik olyan istállókban laknak, amelyeknek árát egy élet munkájával is lehetetlen megfizetni.
Akár a városközpontban, akár a települést körbe ölelő majorságokban járunk, Lázár János 2018 óta tartó munkájának gyümölcsei fogadnak: gyönyörű és színvonalas fejlesztések valósultak meg. Mindkét képviselő szerint hozhattak némi szavazatot a Fidesz-KDNP-nek ezek a beruházások, mégis egymástól függetlenül, egybehangzóan jelentik ki, hogy a volt – és akár jövőbeli – miniszter érkezése óta több mint 200 embert küldtek el a ménesbirtokról, a kieső bért pedig szétosztották a megmaradt alkalmazottak között. „A választók megbüntették, hogy ennyi embert kirúgtak.” – teszi hozzá Uj Zoltán független (egyes helyiek által Fidesz-közelinek tartott) képviselő, aki szerint a megújulás hiánya és az önös érdekek miatt sem tudták hozni a kormánypártok a települést.
Személyenként járatta le magát a Fidesz
Riportalanyom a Fidesz mezőhegyesi tevékenységét is erős kritikával illeti, élen a választókerület előző képviselőjének, a súlyos korrupciós ügyekbe keveredett Simonka Györgynek a munkásságával.
„Cserben hagyta a várost. Semmit nem hozott ide, de ő akarta megmondani, kik legyenek a helyi vezetők. Ez az itt élőknek nagyon nem tetszett, ráadásul fel akarta darabolni a ménesbirtokot, és ha azt szétzúzták volna, akkor a városnak mostanra már vége lenne.” A képviselő szerint amellett, hogy Simonka személye taszította a választókat, az sem segített a kormánypártoknak, hogy a Fidesznek hiába van itt alapszervezete, az képtelen a megújulásra.
„A helyi Fidesz vezetőjével, Tarkó Gáborral nagyon jóban vagyok. Szerintem ő okos ember, jól látja a dolgokat, lehet vele együtt dolgozni. Ez már nem igaz az őt körülvevők többségére. Ha itt ugyanazok az emberek vannak a Fideszben is 20 éve, akkor nem lehet megújulni. Eddig sem tudtak velük nyerni Mezőhegyesen, ezután sem fognak, ha mindenki jobban képviseli a saját érdekeit, mint a várost.”
Uj Zoltán ugyanakkor hozzáteszi, hogy előbb Farkas Sándor, majd Lázár János ménesbirtokra érkezésével együttműködőbb viszony alakult ki Mezőhegyes és a kormánypártok között, azonban a volt kancelláriaminiszter már sokaknál azzal leírta magát, hogy a hatékonyságra hivatkozva százas nagyságrendben bocsájtotta el a dolgozókat.
Egybehangzóan nyilatkozik Szabolcs, annak a 28-as majornak a lakója, mely a kevésbé szerencsések közé tartozik és ahová semmilyen fejlesztés nem ért el.
„Ritkán jár a tömegközlekedés, sok helyen tönkrement a vízhálózat is. A szomszéd Bözsi nénit, akinek már 3 éve nincs vize, nem fogja érdekelni a háború. Itt nem volt képviselőnk, a majorokban 8 éve nem láttuk Simonkát. Legutóbb 2014-ben jött ide a Fidesz. Azt mondták, meghívták őket bográcsozásra. Lóf…szt hívták meg, maguktól jöttek, hozták a felszerelést és a sajtót is. Tarkó Gábor meg azt írta Facebookon, hogy kijárkál ide, én meg mondtam neki, hogy lehet, hogy kijárkálsz, de a kocsiból már nem szállsz ki.”
Szabolcs szerint a legszegényebb majorságokat tömörítő 4-es szavazókörben az elbocsájtásokon túl a Fidesz az itt élőket cserbenhagyó viselkedése eredményezte a meggyőző ellenzéki sikert. Mindemellett azt mondja: „Nyílt titok, Lázár nem akarta, hogy Erdős Norbert legyen a képviselő, mert nem szerette volna, hogy utóbbi beleszóljon a ménesbirtok dolgaiba.” Az állítás igazságtartalmát nem könnyű ellenőrizni, de felveti annak az esélyét, hogy a kormánypártok helyi konfliktusai is beleszólhattak a versenybe.
Mezőhegyes ellenzéki ikonja
Következő vendéglátóm világoskék kombiban vár a pályaudvaron. Mulatóst hallgatva cigarettázó, sovány, bajszos, ötvenes férfi mellé szállok be. Ő Kovács István, az ellenzék helyi embere az önkormányzatban. Képviselőtársa előzetesen elmondta, hogy bár nincs túl jó véleménnyel politikai munkásságáról és szerinte „nagyon túltolja a biciklit”, Mezőhegyes egyik ikonját ismerem majd meg személyében. Nem túlzott, Kovács valóban meglepő jelenség, ám az kétségtelen hogy az országos ellenzéki szereplőknél sokkal jobban érti a helyi politizálás fontosságát.
„Segítettem az ellenzéki kampányban, de mind a két félről el lehet mondani, hogy Mezőhegyesen gyengék voltak. Ide helybe nem a felesleges, buta, nagy volumenű ígérgetést kell hozni. Ha nem tudunk kicsit adni, nagyot ne ígérjünk.”
Az ellenzék képviselője az Együtt tagja volt hajdan, de azóta egyetlen olyan pártot sem talált, melybe szívesen belépne. Szerinte akárhányszor jelennek meg országosan ismert politikusok Mezőhegyesen, azok soha nem a helyi ügyekre, hanem a saját pártjuk és pozíciójuk megerősítésére hajtanak. Kovács velük ellentétben figyel a településre és – elmondása szerint – egyedüliként igyekszik segíteni a rossz helyzetű majorságokban.
„Meg kell hallgatni az egyszerű emberek egyszerű kérését és odavinni a képviselőtestület elé. Ha csak 15 százalék megy át, már akkor is sokat haladunk előre. Például az egyik városrészbe kértek egy padot tőlem, négy hónapba telt, de meglett. Ez ugyan nem akkora dolog, de az idős mama, akinek csak biciklije van, le tud oda ülni és megpihenni. Tavasszal meg egy olyan járdát sikerült 2 vödör hidegaszfalttal befoltoznom, amivel évekig senki nem foglalkozott.”
A helyiek közül többen is egyedül vele elégedettek. Egyikük szerint csak ő az, akit mindig, minden problémájukkal elérhetnek. „Pista megígérte, hogy ha bejut a testületbe, akkor akár kora reggel és késő este is lehet őt keresni. Azóta is, ha szeretnénk tőle valamit, mindig felveszi a telefont és pár nap alatt igyekszik megoldást találni.” A képviselő mindemellett villanyt szerel és egy általa létrehozott háromezer fős Facebook-csoportot is adminisztrál, hogy összefogja a helyi közösséget.
„A pici dolgokból lehet építkezni”
Az egyetlen helyi étteremben sűrű a bográcsgulyás, meg is áll benne a kanál, mégis kissé búsan falatozom. Nem hagy nyugodni Bözsi néni omladozó házikójának képe a huszonnyolcas majorban, ahonnan még vezetékes víz is hiányzik, miközben néhány kilométerrel odébb büszkén hirdeti az Angliából milliókért hozatott fakerítés, hogy itt bizony nagy dolgok vannak készülőben. Maradék lelkesedésemet az táplálja, hogy Kovács István-féle szent őrültek az egész országban élnek és akármennyire is túlvállalják magukat, az ellenzék leváltása nélkülük esélytelen, a kormányé lehetetlen. Épp ezért nagyon vigyázni kell rájuk.
