Október 21-én rajtolt el a fővárosban a Budapest-Bamako futam. Botyánszki Bence békéscsabai óvóbácsi szegedi barátjával, Muráti Kamillóval vágott neki a túrának. Céljuk, hogy minél több élményt szerezzenek, és például egy vízilovat is lássanak élőben.

Két évvel ezelőtt neveztek be a rallyra, ennyi idő kellett is, hogy minden előkészülettel biztosan végezzenek. Mindkét csapattag szereti az extrém kihívásokat, ezért sem mérlegelték túl sokáig annak idején, hogy részt vegyenek vagy sem. Nem versenyzőként, hanem túrázóként indultak, elsődleges céljuk, hogy minél többet lássanak, élményeket szerezzenek. Bence például nagyon szeretne egy vízilovat a saját közegében látni, nem csak állatkertben.

De a kezdetekre visszatérve megosztotta, hogy az engedélyek megszerzése, főleg a járványhelyzetből kifolyólag, nem volt egyszerű. A szervezők a hivatalos papírok, vízumok beszerzésében segítettek, a srácoknak a határidőkre kellett odafigyelni, hogy minden személyes dokumentum időben meglegyen. Illetve ki kellett találják, hogy milyen járművel utaznak, ezt át is kellett alakítani az útviszonyoknak megfelelően. Ebben szakértő segített nekik. Emellett a támogatói hátteret, a szponzorokat is meg kellett találni – erre kellett a két év.

Bár egy nagy terepjáróval indultak útnak, személyes holmit viszonylag keveset csomagoltak. Az elmúlt években hozzászoktak már a nomád körülményekhez, ezért sem igényelnek sok csomagot. Ételt sem pakoltak nagy mennyiségben, inkább helyben terveznek majd feltankolni élelmiszerrel, ezzel is támogatva a helyi gazdaságot.

Közel 20.000 km-t tesznek meg a következő néhány hétben, oda és vissza is az autóval mennek. Eljutottak már Marokkóba, a valódi túra ott kezdődött. Érintik Nyugat-Szaharát, Mauritániát, Szenegált, Guineát, majd Sierra Leone a végállomás. Onnan is autóval jönnek vissza, de azon az úton már több turistáskodást, nézelődést terveznek.

A Budapest-Bamako rally egyik legfőbb üzenete már évek óta a jótékonykodás, annak a térségnek a megsegítése, ahol utaznak a versenyzők. Vittek már többször tanszereket, fúrtak kutakat, építettek iskolát, ültettek egy erdőnyi gyümölcsfát, ami a helyiek megélhetését segítette. Az idei túrához kapcsolódóan nem indult egy közös konténer, mint korábban, ahova mindenki a saját adományát beadhatta. Így Bencéék úgy döntöttek, hogy a készülődés két évében itthon segítenek, amennyit csak tudnak. Kintre pedig ők is készültek tanszerekkel, édességekkel, ami csak elfért az autóban.

A Botyánszki Bencével készült teljes interjút itt meghallgathatják: