Március 26-án, vasárnap ismét óraátállítás. Hajnali 2 órakor egy órával előre, hajnali 3 órára kell állítani az órákat, ezzel megkezdődik a nyári időszámítás.

A nyári időszámítás széles körben elfogadott rendszer, alkalmazása jelenleg a Föld népességének közelítőleg negyedét érinti. Magyar elnevezése onnan ered, hogy ez az időszámítás nagyrészt a nyári időszakra esik.

Kezdetben csupán azért javasolták, mert a napfényes órák nyáron magasabb számát kihasználva, a mesterséges világítás mellőzésével energiát lehetett vele megtakarítani. A Föld forgástengelyének dőlése miatt a naptári év során adott földrajzi szélességen az éj és nappal időtartama folyamatosan változik. Ez a változás az egyenlítőnél szinte nulla a sarkok felé növekszik, a sarkkörökön túl (északi, déli sarkkör) szélsőséges: egésznapos nappal, vagy éjszaka is lehet. Nagyjából a 30. és 50. szélesség közti sávban van értelme a helyi idő egyórás átállításának. Az ebben a sávban fekvő európai országokban, a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia területén vezettek be először nyári időszámítást az első világháború alatt, 1916 április 30-án.

A nyári időszámítás 20. század elején történt első bevezetése óta folyamatos vita zajlik annak vélt és valós előnyeiről és hátrányairól, illetve arról, az előnyök ellensúlyozzák-e a hátrányokat.