Újabb, Munkácsy Mihály művészetéhez kapcsolódó időszaki kiállítás nyílhatott a festőgéniusz nevét viselő békéscsabai múzeumban. A tárlatról Gyarmati Gabriella művészettörténészt kérdeztük.

A Hazafias festészet² – Munkácsy Mihály Honfoglalása című kiállítás ahhoz a programsorozathoz tartozik, amellyel a múzeum és Békéscsaba Munkácsy születésének 180. évfordulóját ünnepli. Ráadásul ez a tárlat egyben része annak a tavaly indult kiállítássorozatnak, amellyel évről évre a festőművészt köszönti fel az intézmény – árulta el Gyarmati Gabriella. A Munkácsy fürdőzik anyaga inkább vidám, kellemes volt, míg a Honfoglalás című festmény története komoly és szomorú történet.

A kép létrejötte egybefonódott a Parlament építésének történetével. Ugyanis Munkácsynak az első állami megrendelésére egészen eddig várnia kellett. A festőfejedelem számára nagyon fontos volt ez a munka. Bár külföldön is rendkívül elismerték tevékenységét, a szíve mélyén végig megőrizte magyarságát, hazájától várta a valódi megerősítést. Több hónapon keresztül gyűjtötte a tárgyakat, készíttette a fényképeket ehhez a festményéhez, tanulmányutakat tett a hiteles ábrázolásért.

Maga a festés sem volt egy egyszerű folyamat, egy külön erre a célra átalakított műteremben dolgozott. Egy rést vágtak a padlóban, hogy a hatalmas vásznat le tudják engedni az alsó helyiségbe. Ezáltal Munkácsy folyamatosan a padlón állva vagy széken ülve dolgozhatott. Időközben például a festő egy fényképet is készíttetett az alkotásról, amelyen tollal rajzolt át egy-egy részt és ez alapján javított a nagy festmény kompozícióján is.

A kép első bemutatásakor nem aratott sikert, ezt a festőnek több hónapig tartott feldolgozni, majd végül az átalakítás mellett döntött. Ezt követően ismét Párizsban mutatta be az alkotást, de némi közjátékkal, ugyanis kiverette a tetőtéri ablakokat, hogy több fény jusson a helyiségbe. Így a közönség üvegcserepek között fejezte ki azt az örömöt és lelkesedést, amihez Munkácsy Mihály szokva volt.

A francia sikert követően Budapestre érkezett a Honfoglalás, ekkor következett az újabb akadály. Azon a falon, ahova szánták, nem tetszett a döntéshozóknak. Munkácsy nem értette a helyzetet, hiszen szívét-lelkét beletette az alkotásba, a követelményeknek tökéletesen megfelelt a kép, mégsem kapta meg a hazai elismerést, nem tették ki a falra. Munkácsy végül 1900-ban úgy is hunyt el, hogy a festménye nem került ki a Parlamentben.

29 évvel később kaparták elő a képet egy raktárból, a szakszerűtlen tárolás után restaurálni kellett, és megtalálta végleges helyét a mai Munkácsy teremben – zárta a történetét a művészettörténész. A történelem ezzel a lépéssel elégtételt szolgáltatott a festőfejedelemnek. Hiszen egy olyan helyiségbe került a festmény, ahol nagyon fontos döntések születnek a mai napig, ráadásul a híradásokban rendszeresen láthatjuk.

A teljes interjút itt meghallgathatják: