Hajnalban és a reggeli órákban országszerte havazás borzolta a kedélyeket, így Békés vármegyében is igazi téli arcát mutatta a táj. A havas utak és járdák sokaknak okoztak nehézséget: az iskolába, munkába indulók csúszós, nehezen járható szakaszokkal szembesültek. Akadtak azonban olyanok is, akik sporttal indították a napot.

Közéjük tartozik Jacsek György is, aki MTB kerékpárjára pattanva vágott neki a havas reggelnek. Mint meséli, összesen 30,2 kilométert tett meg, nem is akármilyen körülmények között.

„Békésről Tarhos felé mentem fel a gátra, onnan egészen a dobozi hídig” – idézte fel az útvonalat. Eredetileg Szanazug felé, majd az erdőn át Gerlára vezetett volna az útja, ám a gát keményebbnek bizonyult a vártnál. A hó alatt rejtőző jégfoltok, keréknyomok és a nehéz haladás alaposan próbára tették: három borulás is becsúszott.

A fáradtság ellenére azonban felejthetetlen élményekkel gazdagodott. Útközben nyulakat, valamint egy őzcsapatot is látott, öt gidával. Egy ideig a gát tetején figyelték, majd lejjebb húzódtak, csendben szemlélve, ahogy elhalad mellettük. „Nagyon jó volt ott – csend, nyugi, csak a varjak károgtak” . A kihalt, nyugodt táj Györgyöt egy korábbi emlékére is emlékeztette: a szilvásváradi túrára, amikor a hegyek között tapasztalta meg ugyanezt az érintetlen csendet.

A dobozi hídtól Gerláig a kerékpárúton haladt tovább. Bár ez a szakasz sem volt letakarítva, az aszfalt a hó alatt kiszámíthatóbb tapadást adott. Gerla és Békés között azonban már katasztrofálisabb viszonyok fogadták: az autók által letaposott hó rendkívül csúszós volt, itt kellett igazán koncentrálni, és ez a szakasz vette ki belőle a legtöbb energiát.

„Gerláig még melegem volt, annyira fárasztó volt a tekerés. A végére viszont a kezem és a lábam is nagyon fázott, de összességében hatalmas élmény volt” – mondta. Úgy véli, könnyen lehet, hogy évekig nem adódik újra alkalom hasonló körülmények között hóban bringázni a környéken. Az út pihenőkkel együtt nagyjából három órát vett igénybe.

A túrát tovább nehezítette, hogy György nemrég kezdett el patentpedált használni. Bár országúti kerékpáron már próbálta, az MTB-n ez volt mindössze a második útja vele. „Vészhelyzetben még nincs meg az a berögzült mozdulat, hogy automatikusan kifordítsam a sarkam” – magyarázta. A csúszós, kiszámíthatatlan terepen ez különösen nagy kihívást jelentett, és szerinte még rutinos bringásoknak is okozott volna meglepetéseket.

Tapasztalatból azonban nincs hiány: bár 2025-ben kevesebb szabadideje volt, 2024-ben több mint tízezer kilométert tekert, nemcsak aszfalton, hanem erdőkben, ártereken és hegyek között is. A havas reggeli túra így nemcsak fizikai próbatétel volt, hanem egy újabb emlékezetes fejezet a bringás élmények sorában.