Szinte nem múlik el tél, úgy hogy ne történne olyan baleset, amely a kellően még nem megvastagodott álló- és folyóvizek jégtakarójának beszakadása okozott.
hirdetés
Mivel a mentésbe bevonható tűzoltó erők és eszközök helyszínre történő kiérkezése – amely a távolság miatt sokszor 15-20 percet is igénybe vehet – jelentős, ezért az a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság néhány követendő (megfontolandó) jó tanáccsal szeretne segítséget nyújtani. A korcsolyázáshoz, csúszkáláshoz és jégen tartózkodáshoz érdemes figyelembe venni, hogy befagyott állóvíz esetén a part közelében a jég rendszerint vékonyabb, néha üreges, ezért könnyebben törik.
hirdetés
Beszűküléseknél áramlatok gyöngíthetik a jeget, (ugyanez vonatkozik állóvizeknél a mellékfolyók torkolatára is). A meleg források különösen veszélyesek, mert nem mindig hoznak létre jégmentes helyeket, hanem elvékonyítják a jeget, ami nem látható. Sűrű hótakaró alatt a jég vékonyabb, mint hómentes helyeken.
hirdetés
Befagyott folyóvizek esetén különösen vékony jég és jéggel nem fedett részek a „sodorvonal”-ban találhatóak. Folyókanyarok külső oldalán is vékony jégréteggel kell számolni, sebes folyású, vagy kőtömbökkel telített szakaszon a jég szintén lényegesen vékonyabb. Mindkét esetben fontos tanács, hogy olvadáskor a jégtakaró teherbíró képessége akkor is erősen csökken, ha vastagsága változatlanul fennáll.
Jégen történő haladáskor nyugodtan és egyenletesen lépkedjünk, ha elesünk, az fokozza a jég beszakadásának veszélyét. Több személy esetén pihenéskor is tartsuk be a szükséges távolságot. Jégen történő haladáskor síbottal, vagy bottal állandóan ellenőrizzük az előttünk levő jég vastagságát és szilárdságát.
A jég beszakadását rendszerint már előre jelzi a ropogás és a recsegés, és a jég felületének süllyedése. Ekkor a beszakadás esetleg még elkerülhető. Ilyenkor azonnal feküdjünk laposan a jégre (nagy fekvési felület), lehetőleg arccal a part felé. Lassú, nyugodt mozdulatokkal (mindig a lehető legnagyobb felfekvési felületen) kússzunk a part felé. Ha a jég a fenti előjelek nélkül beszakad, vagy túlságosan későn reagálunk és beszakadt alattunk, azonnal tárjuk szét karjainkat, és ejtsük magunkat előre. Minden eszközzel gátoljuk meg, hogy a jégfelület alá csússzunk vagy lemerüljünk a vízbe.
Ha mégis a jégfelület alá kerülünk, tartsuk nyitva szemünket, és nézzünk felfelé, ha a jég hóval fedett, a közelben levő jégtörés helyét a beeső fénysugár alapján még fel lehet ismerni, és el lehet érni, ha a jeget nem fedi hó. A víz és a jég egyforma fénytörése miatt a jég beszakadásának helye csak igen nehezen ismerhető fel. Folyóvíz esetén az áramlás miatt e helyet akkor sem lehet már elérni, ha tudjuk, hol van, a túlélés esélye ilyenkor igen csekély. Próbáljuk meg a felsőtestünkkel újból a jégfelület fölé jutni ( lehetőleg arccal a part felé ). Végezzünk lábainkkal lökésszerű úszó mozdulatokat, a karjainkkal és súlyáthelyezéssel segítsük a lábmunkát.
Amennyiben így nem sikerül a jég fölé jutni, próbáljunk meg a jég beszakadásának helyével szembeni oldalon egyik lábunkkal a jég felületére jutni és azután a kezünkre és lábunkra támaszkodva testünket oldalt a jégfelületre tolni. A jég beszakadásának formájától és nagyságától függően e módszer hanyatt fekve is alkalmazható. Ha a jég újból és újból beszakad, vágjunk magunknak utat a part felé, addig, míg ki nem jutunk a partra, vagy teherbíró jégfelülethez nem érünk.
A víz hőmérséklete a jégfelület alatt 0-4 C, vagyis már 20-30 másodperc után hidegsokk következhet be (vérkeringési zavarok, sőt a szívműködés leállása). Ha más kerül bajba, akkor ne egyenes tartásban, hanem hason csúszva közelítsük meg a jég közé került személyt. Ellenkező esetben mi is veszélybe kerülhetünk, mert beszakadhat alattunk a jég. Ne közelítsük meg egészen a jég beszakadásának helyét (a jég törékeny). Az utolsó szakaszt hidaljuk át segédeszközökkel (hosszú ággal, bottal, kötéllel, nadrágszíjjal-esetleg többet összekötve, vagy ruhadarabokkal). Ne húzzuk ki a szerencsétlenül jártat a ruhája ujjánál fogva, mert a varrásoknál könnyen elszakadhat.
Ha több segítőtárs van a helyszínen, alkossunk láncot úgy, hogy mindenki hason fekve az előtte levő lábát fogja. Ezáltal az elöl levő személyt mentőakciója során a többiek hatékonyan támogatják. Az odanyújtott segédeszközökkel húzzuk ki a szerencsétlenül jártat a jégre, majd a beszakadás helyétől a partra. Ha a szerencsétlenül járt már a jég alá került, a mentési kísérletet már csak felkészült szakemberek tudják végrehajtani. Így szükséges a tűzoltóság 105-ös segélyhívó számon történő mielőbbi értesítése – írja a katasztrófavédelem.
