Kistvátyon a Körös-Maros Nemzeti Park egyik legértékesebb területrésze. Nemcsak természeti értékekben gazdag, hanem táji értékei is jelentősek, mivel a változatos gyepterületet délen a Vátyoni-erdők tömbje, északon pedig a Begécsi-halastavak határolják.

A gyepek mély fekvésű mocsármaradványaiban, mocsárrétjein eddig csak a különösen csapadékos években maradt meg némi víz. A KMNPI élőhely-rekonstrukciójának köszönhetően azonban ma már minden évben kora tavasszal, vizekkel telített területek adnak otthont a költő és vonuló madaraknak.

A természeti értékek fennmaradásához és gazdagságához hozzájárul az is, hogy nyár végén, ősszel az igazgatóság szürkemarha gulyája legel a területen, ami nagyon fontos a mocsarak, mocsárrétek fenntartása szempontjából. Ezek a kiváló adottságok lehetővé teszik, hogy nem csupán a költési időszakban, de ilyenkor télen is gazdag madárvilágban gyönyörködhetünk.

A legnagyobb tömeget természetesen a vadludak és a vadrécék adják. A jelenleg mintegy 40-45 hektárra tehető vízfelületen napközben, és egyes esetekben éjszaka is megpihennek a vízimadár-csapatok. A nagy lilik mellett folyamatosan láthatunk nyári ludakat, melyek januárban már párba szakadva keresik a költőhelyeket, és tavasszal több pár költ a mocsarak nádas, sásos növénytársulásaiban. A récék közül a leggyakoribb tőkés réce mellett fütyülő és csörgő récéket is láthatunk.

Egyes napokon akár ezres nagyságrendű madártömegek tanyáznak a vizeken. Különös látvány, mikor a közelben költő, valamint a telelésre itt tartózkodó rétisasok végigpásztázzák a legelőt, nagy riadalmat okozva a récék és ludak között. Enyhe teleken, amilyen például az idei, kitart egy-két barna rétihéja, és ritkán vándorsólyom is feltűnik. A tél elején még kisebb darucsapatok is megpihentek a környező legelőkön. Bízunk abban, hogy ez a tendencia erősödik és Biharugra a daruvonulás egyik jelentős állomása lesz, úgy, ahogyan ez az 1950-es években is volt – írja honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.