Idén az európai vidra lett az év emlőse. A Vadonleső Program hetedik éve választja meg azt a védett vagy fokozottan védett, többnyire közösségi jelentőségű őshonos emlősfajt, amelyre szeretné egész évben ráirányítani mind a szakmai közösség, mind pedig a társadalom széles rétegének figyelmét.
hirdetés
A Vadonleső Program, a támogató szakmai szervezetekkel egyeztetve, 2014-ben első ízben hirdette meg az Év Emlőse rendezvénysorozatot. Minden évben más és más őshonos emlősállatunkra irányítják rá a figyelmet, elősegítve azok megismerését és hatékonyabb védelmét. 2020-ban az európai vidra kerül célkeresztbe. A vidrát 1974-ben nyilvánították védetté, fokozottan védetté pedig 1982-ben. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Egy 70-80 cm hosszú, ragadozó emlősállat. A délnyugati-, valamint a nyugat-dunántúli országrészben fordul elő leggyakrabban. Somogy-, Baranya-, Tolna-, Zala megyében, a Balaton-felvidéken, valamint a keleti-, délkeleti régiókban, Szabolcs, Csongrád, Hajdú, Békés megyében. Szórványos a vidra jelenléte a Mezőföldön, a Duna-Tisza közén, a Kisalföldön és a Szigetközben. Kevés adat áll rendelkezésre Nógrád-, Heves-, Komárom- és Borsod megyéből.
hirdetés
A vidra hazánkban szinte minden olyan víz környékén előfordul, amely általa elérhető halakkal benépesült, illetve ahol megtalálja búvó- és szaporodóhelyét. Legjelentősebb élőhelyei a halastavak és a halastórendszerek, mert ezekben általában egész éven keresztül táplálék áll rendelkezésre. E tavakat gyakran háborítatlan nádasok, bokros területek, vízparti erdők övezik, amelyek jó életfeltételeket jelentenek számára. Más, mesterségesen kialakított állóvizekben (pl. víztározó, bányató) és természetes állóvizeken (pl. lápokon, holtágakon) is megtaláljuk a vidrát. A vidra élőhelyeit összekötő patakok, csatornák nagyon fontos szerepet töltenek be a vándorlásban, az új területek foglalásában.
A vidra vízhez kötődő életmódja ellenére életének jelentős részét a szárazföldön tölti. Bundája ugyan tömött, zsíros, de sok időt kell fordítania annak tisztán és szárazon tartására, mivel vízben csak az védi a hidegtől. Hazánkban főként éjjel jár táplálék után, ennek során 8-10 km-t is megtehet, míg nappal pihen, alszik. Mint a menyétféle ragadozók általában, a vidra is saját vadászterületet tart fenn. A vidra fészke természetes hasadékban, maga ásta üregben, vízparti fák gyökerei között, vagy nádasban található.
Az 1960-as évektől csökkent a számuk
Európában a vidra állománya és areája az 1960-as évektől, a folyószennyezések, a vadászat és az élőhely-vesztés hatására jelentősen visszaesett. A faj védelme érdekében számos nemzetközi és helyi szigorú védelmi intézkedést vezettek be. Az élőhelyek és a faj védelmének eredményeképp az 1990-es évek végétől egyre több országban ismét gyarapszik állománya. A vizes élőhelyek rehabilitációjával, a kibocsátott szennyezések mérséklésével, több iparilag fejlett országban spontán visszatelepülése figyelhető meg. Közép-Európában – így hazánkban is – létszáma stabil. Ennek részben oka, hogy a hazai vizek kevésbé szennyezettek, továbbá a nagy kiterjedésű halastórendszerek kedvezőek a vidra számára. Azonban éppen ez az élőhelyhez való kötődés teszi a vidrát stabil állománya ellenére sérülékeny fajjá.
Egyes nehézfémek (ólom, kadmium, higany) akkumulációja a keleti országrész folyói közelében elütött vidrákban magasabb, mint az ország más területein. Újabban a közúti forgalom növekedése miatt, a gyakoribb elgázolás jelent nagy problémát. Évente sok vidra esik a közutak áldozatául, melyek zöme tapasztalatlan fiatal egyed. A hazai vidraállományra aktuális veszély a halas- és horgásztavakon előforduló illegális elejtés, mely alapvetően a vidra ismeretének, valamint a halasgazdák számára biztosítandó kompenzációs rendszer hiányára vezethető vissza – írja a magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja.
A Vadonleső Programról
Számos élőlény fordul elő környezetünkben, melyekről azt hihetnénk, hogy mindenhol ott vannak. Ha alaposabban utána nézünk, akkor azonban kiderül, hogy ez nem teljesen így van. Annak érdekében, hogy minél kevesebb állat- és növényfaj kerüljön veszélyeztetett helyzetbe, elengedhetetlenül szükséges, hogy még a gyakorinak gondolt, őshonos élőlények esetében is időben elkezdődjön az állományfelmérés és a veszélyeztető tényezők felderítése.
Ezeket a hosszútávú megfigyeléseket végzik például a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) keretében, sokszor a fajok, fajcsoportok specialistáinak segítségével. Vannak olyan fajok, fajcsoportok, melyek országos szintű megfigyelése széles elterjedési területük, életkörülményeik vagy könnyű felismerhetőségük révén önkéntesek segítsége nélkül szinte elképzelhetetlen. A Vadonleső program segítségével bárki hozzájárulhat ehhez a munkához. A gyűjtött adatok a hivatásos természetvédelem adatbázisába, a Természetvédelmi Információs Rendszerbe (TIR) is bekerülnek, szakmai ellenőrzést követően – olvasható a program honlapján.
