A legvidámabb darabját akkor írta Csokonai, amikor számára már minden elveszett. A teremtő jókedv győzelme ez a vaskos tündéri bohózat a szomorúságon, a reménytelenségen. Az 1800-as évek közepén élt egyik kritikusa szerint: a Karnyóné „olyan modern, minden színpadi esetlenségével együtt, hogy valójában közelebb áll hozzánk, mint bármi amit a vígjátéki műfajban a következő száz év magyar irodalma létrehozni tudott.”
