A globális mezőgazdaság és élelmiszeripar egyre kevésbé teljesíti az emberiség igényeit. Sőt mi több, hozzájárul a klímaváltozás erősödéséhez. 130 ország tudományos akadémiája készített egy közös jelentést a témáról. Az InterAcademy Partnership jelentésének Európára vonatkozó része az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) gondozásában készült.

hirdetés

A mai rendszerek globális szinten nem fenntartható módon működnek. A mezőgazdaságot általában és az élelmiszer-biztonságot jelentősen veszélyeztetik az erősödő klímaváltozás következményei. Az élelmiszer-biztonság napjainkban leginkább Afrika, Délkelet- és Nyugat-Ázsia háborús konfliktusok, illetve szárazság és áradások sújtotta vidékein romlik.

hirdetés

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 2018-as adatai szerint 2015-ben 777 millió volt a krónikusan alultáplált emberek száma. Míg 2016-ban már 815 millió, és az ENSZ több, táplálkozással kapcsolatos célját nem sikerült teljesíteni. Emellett nagyon sokan szenvednek nyomelem- és vitaminhiányban. Például a vashiányos vérszegénység 975 millió embert érint. Afrikában továbbra is a gyermekkori alultápláltság miatt alacsonyabb a várható élettartam.

Tény viszont, hogy az utóbbi évtizedekben számos országban sikerült elérni a szó szoros értelmében vett éhezés visszaszorítását, tehát a kalóriabevitel már elegendőnek mondható. Ugyanakkor egyre nő a túlsúllyal, kövérséggel összefüggő megbetegedések száma. Nagyon sok gyermek táplálkozik kalóriadús, de nyomelemhiányos módon.

Igaz, hogy az 1960–1980-as évek „zöld forradalmával”, a gyors mezőgazdasági fejlődéssel jelentős eredményeket értünk el, azonban ennek meglett az ára. A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a földhasználat változásai együttesen az üvegházgáz-kibocsátás 20-25%-áért felelősek. És ebbe még nem számoltuk bele az élelmiszerek szállítása és a különböző energiaintenzív élelmiszeripari termelési folyamatok miatti üvegházgáz-kibocsátást.

Jelenleg pedig az a helyzet, hogy a klímaváltozás negatív következményei veszélyeztetik az eddig elért sikereket. Például az USA Mezőgazdasági Minisztériumának egy 2017-es elemzése szerint a klímaváltozás következményei semmissé teszik az Egyesült Államok mezőgazdaságában 1981 óta elért termelékenységnövekedést.

Egy másik, egyre nagyobb probléma, hogy a magasabb szén-dioxid-koncentráció mellett csökken a rizs, a búza, az árpa és a burgonya fehérjetartalma. A magasabb szén-dioxid-szint miatt csökken az élelmiszernövények nyomelem-tartalma is. Így az immunrendszer megfelelő működéséhez, az új szövetek képződéséhez elengedhetetlen cinkből is kevesebb lesz bevihető élelmiszerekből.

A cél tehát a termelési folyamatok optimalizálása, a vegyszerhasználat csökkentése, a hulladék és a környezeti hatások csökkentése. A fogalom jelenleg számos technológiát fed le: kiterjedt érzékelőrendszerekre, precíziós öntözésre, robotok használatára, 3D nyomtatásra, képfeldolgozó algoritmusok használatára, de idetartozik a mobiltelefonok lehetőségeinek kiaknázása is. A jelentés megállapítja, hogy a precíziós, friss adatokra támaszkodó szemléletnek ki kellene terjednie az élelmiszerlánc további elemeire: a termények csomagolására, tárolására, szállítására, árusítására és a hulladékkezelésre is.

Fogyasztóként mi magunk sem kerülhetünk el néhány a táplálkozásunkat érintő változást – okos szakpolitikával, tájékoztató kampányokkal lehet segíteni az átállást. Ha például Európában kevesebb húsfélét fogyasztanánk, az a kedvező egészségügyi hatásokon túl az üvegházgáz-kibocsátást is csökkentené. Az IAP szakértői szerint innovatív élelmiszerekre is szükség van. Ilyenek a hús-gomba keverékek, a laborban termelt hús, az algák vagy a rovaralapú, mégis étvágygerjesztő, vonzó fogások – írja honlapján a Magyar Tudományos Akadémia.