A Békéscsabai Szakképzési Centrum, Szent Györgyi Albert Gimnázium és Kollégium tanulói adták elő műsorukat a megemlékezésen. Elsőként Kovács József az intézmény történelem tanára tartotta meg beszédét.
„Három évszázadnyi idővel ezelőtt a felvilágosodás méhében egy kísértet fogant, a kommunizmus kísértete, amely Marx és Engels kiáltványával ellentétben nem csupán Európát, de már az egész világot bejárta és elpusztított legkevesebb 100 millió embert. Azért vagyunk ma itt, hogy róluk emlékezzünk, fejet hajtsunk a kommunizmus áldozatainak emléke előtt”- kezdte beszédét Kovács József.
Hozzátette: Európa nyugati felén nincs ilyen emléknap, hiszen Európa azon részén nem kellett elviselniük a kommunista diktatúrák rémuralmát, ezért nyugaton a vörös csillag ma sem számít önkényuralmi jelképnek és idősebb baloldali vezetőik ma sem szégyenlik, hogy ifjú korukban Sztálinért vagy Mao Ce-tungért rajongtak. Európa ezen részén azonban a kommunizmusnak egymillió ember halálát követelte a marxizmus, leninizmus kommunista irányzat tündöklése. Magyarországon vannak olyan történészek, akik szerint hazánkban sosem volt kommunizmus, csupán szocializmus, tehát a kommunizmus áldozatairól nem beszélhetünk és magának az áldozat fogalmának meghatározása is nehézségekbe ütközik. Azonban a tőkés társadalmi és gazdasági rendből a kommunizmusba való átmenet korszakát Karl Marx– a kommunista eszme legfőbb ideológusa- a kommunizmus első szakaszának nevezte, Lenin keresztelte át szocializmusnak. A marxi terminológia értelmében tehát igenis kommunista diktatúra volt a Rákosi és Kádár-rendszer.
Ezen a napon mindazokra emlékezünk, akiket életükben ellehetetlenítettek, erkölcsi válságba taszítottak, egzisztenciájuktól megfosztottak, kitelepítettek. Azokra, akiket állandó megfigyelés alatt tartottak, internáló táborba zártak, bebörtönöztek, megkínoztak vagy kivégeztek. „A múltat végképp eltörölni”-hangzott a kommunista indulóban. Ennek értelmében a rendszernek három ellensége volt: az Isten, a haza, a család. Ellenség volt számukra az egyház, a nemzeti érzelmeknek sem volt helyük, hiszen a proletár internacionalizmus volt a cél, egy nemzetek fölötti homogén világ. A családi egységet is meggyengítették, hiszen az ifjúság példaképévé állították azt a fiút, aki saját apját jelentette fel és küldte ezzel a halálba.
A gulág tábort megjárt, Nobel-díjas Szolzsenyicintől való az idézet, amely nagyon találóan jellemzi a kommunistákat: a kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra és szellemellenességük, elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára.
Kovács József beszéde lezárásakor felhívta a figyelmet arra, hogy ne felejtsük el, hogy ma is az emberiség egyötöde él kommunista diktatúra elnyomása alatt, így a kommunizmus áldozatainak száma minden bizonnyal a ma napon is gyarapodott.
